hozsánna néked ó uram
emelj magadhoz
karjaim nyújtom feléd
itt lenn a porban sivár a lét
a rendszer őrlő kövei
egyenszürkévé koptatnak
ne ríjak ki a fásult tömegből
ne hagyj
üszkös szalmaszálként
sodródni az árral
emelj magadhoz
újítsd meg fáradt testem
mert lelkemben van még tartás
gladiátorként küzd
e gyorsan romló porhüvellyel
acélozd meg gerincem
ne roppanjon meg céda vágyak
műmájer kulisszák
csalárdul szerzett hatalom
zavaros eszmék szorításában
emelj magadhoz
akkor is
ha próbáidon rendre elbukom
égő áldozatul nem adhatok mást
csak magam
s talán gyarló próbálkozásaim
szavakból növesztett gyümölcseit
melyek fanyarok ugyan
de belőlem sarjadtak
könnyel verítékkel öntöztem
nem hatalmat kérek
vagyont vagy hírnevet
csak kitartást
hogy amíg lépkedek
ne kelljen osonva
fal mellett járni
ne enyém legyen az árnyék
napfényre vágynak csontjaim
hozsánna néked ó uram
emelj magadhoz
Hozzászólások