Elindultam szemed fényét elveszítve
Minden álmom a kóbor szélnek feszítve
Hátha újra hozzád sodródom még egyszer
S ölelésedből többé már nem engedsz el
Minden hibám, minden bűnöm ismered már
És csak ölelő karod, hol békesség vár
Lágy öled szentélye legyen Mennyországom
Szép szemed vezessen át a Pokollángon
Ha élet vagy, én halál
Ha szél vagy, én zord kőszál
Mikor álmodsz, ébredek
Ha bólintasz, tévedek
Úgy lennék az, amit vágysz
Nem mardosna így a gyász
Ha élet vagy, éljek én
Mint boldog dal nyár egén
Elindultam szemed fényét elveszítve
Minden álmom a kóbor szélnek feszítve
Hátha hozzád sodródom még egyszer újra
S nevetve halhatok bele csókjaidba…
Hozzászólások