Szilovics Szilvia | Tündértánc

Szépirodalom - vers

Tündértánc

Víg tündérek trilláznak lágyan
ma éjjel a tó tiszta vizén.
Boldog vagyok, egyetlen vágyam
táncolni velük, könnyedén.

Selyemszárnyukon fel-felvillan
a simogatóan bársonyos nyári holdfény.
Én csak lesem őket titokban.
Mint a nádszál, hajlonganak a víz tükrén.

Aranyhajukba hűs szellő kap,
amint ők körbe-körbe ropják a táncot.
Ruhájuk oly könnyű, mint a hab,
amelybe a szél gyűrte a finom ráncot.

A tóparton halk tücsökzene szól;
a fűben kígyó kúszik nesztelen.
A káka között vén béka dalol
merengőn meg-megállva, szüntelen.

Ám lassan beköszön az álmos hajnal,
és a tündék ágról ágra röppennek.
Csend honol. Most már nincs vidám tücsökdal,
s mintha sosem lettek volna, eltűnnek.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Tündértánc”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés