Szilovics Szilvia | Nyomor

Szépirodalom - vers

Nyomor

Vacognak a fogak a hideg éjszakában,
a nyomor érzik minden kínzó szavában.

Dohos a szoba párás levegője,
ez a megtört lelkek temetője.

Talán majd eljön egyszer egy könnyebb reggel,
mikor a fájó éhséggel törődni nem kell,

mert akkor a bőség lesz az igazi úr!
Szívük a szép álomtól összeszorul.

De hamar visszatérnek a valóság medrébe,
s belenéznek életük eltorzított tükrébe.

Ugyanolyan reggel, ugyanaz az üresség,
hol minden kincset felülmúl az egészség.

A gyermekek rongyos ruháikban némán állnak,
és mint szüleik: a jeltelen csodára várnak.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Nyomor”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés