A 427. február 7-én megkoronázott Yax K’uk Mo utódai uralkodtak négyszáz évig Copán maja városállamban, Közép-Amerikában. A dinasztiaalapító uralkodó fogainak és csontjainak elemzésével nemrég sikerült fényt deríteni arra, hova valósi lehetett az ismeretlen származású férfiú.
Az V. század elején Copán szerény falu volt a maja világ keleti peremén egy termékeny völgyben. Néhány évtized alatt várossá nőtte ki magát. Yax K’uk Mo új városközpontot építtetett a régitől 200 méterre. Új paloták, új templomok épültek, új helyet alakítottak ki a labdajátékokhoz. A dinasztiaalapítót követő 16 király mindegyike elődjének templomára építtette rá a sajátját. Fejlődésének csúcspontját a VIII. században érte el a város, ekkor a legfontosabb maja városok egyike volt, kiemelkedő művészeti, építészeti és csillagászati tudással büszkélkedhettek. A régészektől a Közép-Amerika Athénja nevet érdemelte ki Copán. Lakói mintegy ezer éve elköltöztek a városból, a hondurasi dzsungel pedig lassan visszafoglalta a területet. 1839-ben fedezték csak fel a város romjait.
Copán fellendülését Yax K’uk Mo indította el. Egy fennmaradt oltárvéset szerint koronázása után öt hónappal, 427. február 8-án érkezett Copánba. (Hu’li Uxwitiki – ő Copánba érkezett.) Érkezése fontos időponttal esett egybe: ekkor kezdődött a 400 évenként ismétlődő Baktun periódus. Ez a mi millenniumunkhoz hasonlóan ünnepelt és ugyanakkor félve várt esemény volt. Az oltárról tudjuk teljes nevét: K’Inich Yax K’uk Mo, magyarul Nagy Nap Zöld Quetzal (madár) Macaw (papagáj). Ilyen pontos információk birtokában azt hihetnénk, hogy nyitott könyvként tárul elénk a jelentős uralkodó élete. A feliratokból azonban nem derül ki, hogy honnan származott, azt sem tudni, hol és kik koronázták meg.
Lehet, hogy valamelyik rivális városállamból származott? A maja világ ekkoriban az ókori görög vagy a későbbi itáliai reneszánsz városállamokhoz hasonló felépítésű volt. Lehet, hogy kívülről, idegen birodalomból érkezett a maja világba? Akkoriban messze környékre kiterjedt Teotihuacán, Közép-Amerika legnagyobb városállamának a befolyása. Fénykorában a város 20 négyzetkilométernyi területén több mint kétszázezren éltek. Több száz kilométerrel távolabb fekvő városok is a teotihuacáni divatot követték, az ő isteneiket imádták, hasonló templomokat építettek. Lehet, hogy Yax K’uk Mo teotihuacáni hadúrként uralkodott a Teotihuacántól mintegy 1300 kilométerre fekvő Copánban? Ezt látszik igazolni a király fennmaradt kerámia szobra, amelyen a teotihuacán viseletre jellemző „szemüveget” visel, 1995-ben feltárt sírjában teotihuacáni edényeket találtak a régészek. Voltak ott más edények is, ezek Tikalból, egy Copántól északra fekvő maja városból és magából Copánból származtak.
Yax K’uk Mo szülőföldjének felderítéséhez két stroncium izotóp és két oxigén izotóp arányának a kimérése szolgáltatta a megoldást. Az egyik stroncium izotóp, a stroncium-87 a rubídium-87 radioaktív bomlásának a terméke, mennyisége tehát attól függ, hogy a vizsgált talajban mennyi volt a bomló rubídium-87, és mikor alakult ki a vizsgált geológiai formáció, mennyi ideje zajlik ott az elemek átalakulása. Ezt kell összevetni a nem radioaktív eredetű stroncium-86 mennyiségével. A Yucatán félsziget maják által lakott része tengeri üledékből formálódott, ezért a két stroncium izotóp arányában nincsenek ugrásszerű változások, csak kissé térnek el egymástól a különböző helyeken mért értékek. A félsziget északi részén mért 0,7089 stroncium-87/stroncium-86 arány folyamatosan csökken a délen talált 0,7049 értékig. Mexikó völgyeinek alapja vulkánikus eredetű, itt az értékek helyről helyre erősen változnak. A Teotihuacánban mért érték (0,7046) egyértelműen kívül esik a maja világban mért értéktartományon.
A stroncium kémiai tulajdonságaiban a kalciumra hasonlít, ezért be is épülhet a kalcium helyére. A stroncium a táplálékon keresztül kerül a szervezetbe, a táplálék stroncium izotópjainak az aránya pedig a helyi talaj izotóparányait őrzi. Joggal feltételezhetjük, hogy másfélezer éve túlnyomóan helyi terményeket, termékeket fogyasztottak, tehát a csontok a lakóhelyre jellemző izotóparányokat őrizték meg. A stroncium beépül a fogzománcba is, a fogállományba, a dentinbe is. A csontok és a dentin anyaga az egész élet során folyamatosan formálódik, tehát a csontvázban az utolsó évek helyszínének stromciumarányai rögzülnek. Nemígy a fogzománcban, amely egyetlen alkalommal alakult ki, a fog kinövésekor és azóta nem változott. Ez viszont a gyermekkor, az ifjúság ideje. Tehát a fogzománc az ifjúság, a foganyag és a csontok pedig a halál előtti évek idejéről őriznek a lakóhelyre utaló információt.
A helymeghatározáshoz az oxigén izotópok arányát is fel lehet használni. Az oxigén túlnyomó hányadát, 99,756%-át kitevő oxigén-16 mellett számunkra a 0,205% arányban előforduló oxigén-18 az érdekes. (A szintén stabil oxigén-17 izototópból még kevesebb van, ezért választjuk a 18 tömegszámút.) Az óceán elpárolgó vizéből formálódó felhőkben ugyanaz az izotópok aránya, mint a vízben. Ez az arány azonban megváltozik, amikor a felhőkből eső kezd hullani. Minél többet tartalmaz a nehezebb izotópból a vízcsepp a felhőben, annál előbb hull alá. Ahogy az esőt adó felhők a tengerről a szárazföld belseje felé haladnak, egyre kevesebb lesz bennük az oxigén-18, mivel annak nagy része az esőzés elején, a partvidéken már kihullott. Az oxigén az ivóvízzel kerül a szervezetbe és a csontok stroncium tartalmához hasonlóan az élet utolsó szakaszáról őriz információt.
Yax K’uk Mo fogait, csontjait amerikai laboratóriumokban elemezték tömegspektroszkópiai módszerekkel. A stroncium arány kimérését nagyon pontosan kellett elvégezni, hiszen a korábban mért értékek csak a 3-4. tizedesjegyben különböztek egymástól. Yax K’uk Mo egyéni adatainak ismeretében megkezdődhetett az összehasonlító elemzés. Itt kell tisztelettel fejet hajtanunk azok előtt a kutatók előtt, akik szisztematikusan feltérképezték a Yucatán-félsziget stroncium és oxigén izotóparányait. Kitartó és gondos terep- és laboratóriumi munkára van szükség egy ilyen adatbank feltöltésénél. A stroncium arányokat például már 15 éve méri a közép-amerikai régészeti lelőhelyeken két amerikai szakember. Aki ilyen feladatot vállal, az rendszerint nem lesz híres, munkáját nem is tekintik igazán tudományos munkának. Nélkülük, adataik nélkül viszont nem lehetne egyetlen kötet fellapozásával vagy a számítógépes adatbázis felkeresésével azonnal választ kapni például arra, hol töltötte ifjú éveit a dinasztialapító Yax K’uk Mo.
Az alkalmazott módszer helyességét megerősítette, hogy a kutatók a stronciumarányokból és az oxigénarányokból visszakapták az ismert tényt, miszerint az uralkodó Copánban töltötte utolsó éveit. A fogzománc stroncium izotóparányai is igazolták az oltárfeliratot, Yax K’uk Mo nem volt copáni, máshonnan került oda. A Teotihuacánra utaló jelek (szobra, edények a sírban) ellenére viszont egyértelmű, hogy nem onnan származott. Sorban kizárták a határszéli nagy maja városokat is, végül a maja világ középső részének városállamaiban találtak a fogzománcéval egyező stroncium izotóparányokat. Yax K’uk Mo Tikálban vagy Calakmulban tölthette ifjúkorának éveit.
_______________________
A fenti írás megjelent a Medical Trubine orvosi lapban
Hozzászólások