Tavaly is kiosztották a Nobel-díjak bolondos kistestvérét, az Ig Nobel-díjakat (ignoble – alantas, nem nemesi származású) Bostonban a Harvard Egyetemen, ez már a 15. év volt a díj történetében. A közvélemény a tudományt és a tudósokat sajnos unalmas, bonyolult, rémisztő, undorító jelenségnek/figurának tartja – írják a díj honlapján. E téves álláspont ellen, a tudomány mellett kíván fellépni az Annals of Improbable Research (AIR) folyóirat által szervezett mozgalom.
Az Ig Nobel díjazottai olyan eredményeket értek el, amelyeken először nevetünk, de később gondolkodóba esünk. A díjazással a szokatlanra irányítják a figyelmet, a képzelőerőt ismerik el azzal a céllal, hogy felkeltsék az emberekben az érdeklődést a tudomány iránt. A győzteseket kiválasztó testület tagjai közt van több igazi Nobel-díjas, továbbá tudományos szakírók, sportolók, köztisztviselők és néhány más többé-kevésbé kiemelkedő személyiség. A hagyományoknak megfelelően, a kiegyensúlyozottság érdekében a végső döntéshozatal napján egy véletlenszerűen kiválasztott utcai járókelőt is felkérnek a részvételre.
A közgazdasági IgNobelt a Massachusetts Institute of Technology munkatársa nyerte el új, a korábbiaknál hatékonyabb ébresztőóra megalkotásáért. Az óra a csöngetés megkezdésével egyidőben leugrik az éjjeliszekrényről, útnak indul és ide-oda mozog a szobában, igyekszik elrejtőzni, elhallgattatásához tehát fel kell kelni az ágyból. Ránézésre fel sem lehet ismerni óra voltát, ugyanis puha, szivacsszerű anyagba burkolt henger, a két végén nagy kerekekkel. A hatékony ébresztés megoldásának fontosságát mi sem mutatja jobban, hogy azóta újabb könyörtelen szerkezetet mutattak be. Ennek az órának a tetején puzzle van, megszólalásával egyidőben szétlövi a képelemeket a szobában. Az óra akkor hallgat el, ha az ágyból felkelve összegyűjtik a puzzle darabokat és az óra tetején helyreállítják a képet. Talán a jövő évi díjazottak sorában ez a találmány is feltűnik majd.
A fizikai IgNobel díjat a világ leghosszabb ideje folyó fizikai kísérlete elindítójának és mai gondozójának ítélték oda. Ausztráliában, a Queensland Egyetemen 1927-ben, tehát közel nyolcvan éve állították össze a mérőrendszert és azóta figyelik a történéseket. Nagyon sűrű szurkot olvasztottak meg, majd egy alul lezárt üvegtölcsérbe töltötték. Három évet szántak az anyag elrendeződésére, majd 1930-ban kinyitották a tölcsér alját, ettől kezdve a szurok szabadon csepeghetett. A következő 75 évben mindössze 8 (nyolc!) csepp hullott alá, az első 1938. decemberben, a legutóbbi pedig 2000. novemberben. A mérési adatokból számított viszkozitás 11 nagyságrenddel nagyobb a vízénél. A folyamat egzakt leírását alaposan megnehezíti a csepegés hőmérsékletfüggése. A hőmérséklet az épületen belül is tág határok között változott, ezekre különböző becsléseket tettek. A legutóbbi lecseppenésénél, 2000-ben már webkamera is figyelte a rendszert, az adatok azonban elvesztek memóriájából. Időközben a kísérletnek helyet adó előcsarnokban is megvalósult a légkondicionálás, a feltételek tehát jelentősen megváltoztak. A kutatók ennek ellenére úgy döntöttek, legalább száz évig folytatni szeretnék a kísérletet, szurok még bőven van a tölcsérben.
Kémiai díjra érdemesítették a kutatókat, akik kísérletekkel adtak választ a régóta vitatott kérdésre: szirupban vagy vízben lehet-e gyorsabban úszni? A kérdésről már Newton és Huygens is vitatkozott, Newton szerint lassabban, vitapartnere szerint gyorsabban úszna az ember sűrűbb közegben. Hasonlóan eldöntetlen maradt a vita akkor is, amikor az amerikai Minnesota Egyetem munkatársai egy úszóversenyre készülve ezen elmélkedtek, mindkét álláspont mellett szóltak érvek. Kísérletezni kezdtek, a viszkozitás függvényében vizsgálták az úszást. Egy növényi eredetű ragasztóanyagot kevertek vízhez, így a viszkozitás a tiszta vízének kétszerese volt. Az oldat sűrűsége csak tizedezreléknyi mértékben tért el a vízétől, ezért a felhajtóerő változásával nem kellett számolniuk. A kísérletekben 10 versenyúszó és 6 amatőr vett részt. Minden részletre odafigyeltek a kísérletek megtervezésénél. Az eredmény egyértelmű volt, a viszkózusabb közegben ugyanolyan sebességgel mozogtak az úszók, mint a vízben. A szerzők szerint azért, mert az úszó embert körülvevő áramlás turbulens, eredményük ezért nem is igaz mikroorganizmusokra és halakra. Úszóedzők már korábban tapasztalati úton felismerték, hogy az úszó mozgásával szembeni ellenállás a sebesség négyzetével változik. Ez is a turbulens jelleget igazolja, mert a négyzetes függés erősen turbulens áramlásoknál igaz. Számításaik szerint kb. ezerszeresére kellene növelni a viszkozitást ahhoz, hogy érzékelhető hatása legyen.
Új-Zéland-i kutató kapta az agrártörténeti díjat, a két világháború között a tehenészetben végbement technológiai változások egyik elemét, egy új tehenésznadrág, Mr. Richard Buckley „robbanó nadrágja” jelentőségét vizsgálta.
Az irodalmi díjat nigériai vállalkozók nyerték el, megérdemelten. Nincs olyan internetező, aki ne kapott volna nigériai feladótól szívhez szóló történeteket. A lényeg mindig ugyanaz: a címzett küldjön kis összeget, rendszerint tíz dollárt a levél írójának, aki így hozzájut jogos örökségéhez, a hatalmas vagyont természetesen megosztja majd jószívű segítőjével. A nigériai leveleknek jelentős irodalma van, az egyik webhelyen 540 típusát gyűjtötték össze, több könyvet is írtak róluk. A figyelmeztetések ellenére a műfaj sikeresen tovább él, mindig találnak léprecsalható áldozatokat.
A folyadék-dinamikai IgNobelt egy magyar kutató, Gál József, az ELTE munkatársa nyerte el a német Victor Meyer-Rochow társaságában. Pingvinek székletürítését fényképezték. A széklet röppályájából és konzisztenciájából arra következtettek, hogy a pingvinek 60 kilopascal nyomóerővel lökik ki magukból az ürüléket, ez az embernél mért legnagyobb nyomóerő négyszerese. A díjazott munka a „Polar Biology” c. szaklapban jelent meg 2003-ban.
Az orvosi IgNobellel a kutyák számára hereprotézist kidolgozó amerikai feltalálót ismerték el. A kiherélt kutya gazdája azt szerette volna elérni, hogy az állat úgy nézzen ki, mint korábban. A szabadalommal védett, Neuticles (herék angolul testicles) néven forgalmazott műherék háromféle méretben és három különböző szilárdságú kivitelben kaphatók. A cég virágzik, a világ 32 országában több mint 100 ezer hereprotézist ültettek be macskákba, kutyákba, lovakba, bikákba, a legnagyobb méretű golyó 129 dollárba kerül.
A biológiai díjat ausztrál kutatók kapták, ők 131 különböző béka faj egyedeinek a szagát elemezték, a stressz hatására kibocsátott jellemző szagokat katalogizálták. A nyertesek egyetemek mellett parfümgyári és borkutató intézeti állással is rendelkeznek, mindkét helyen szükség lehet kifinomult szaglásukra. A béke IgNobelt brit kutatók kapták. Sáskáknak vetítették Spielberg „Csillagok háborúja” c. filmjét és nyomon követték a sáskák agysejtjeiben beálló elektromos aktivitás változásokat. Megállapították például, hogy akkor a legerősebb a válaszuk, ha a tárgy a szem felé halad és akkor a leggyengébb, ha távolodik. A táplálkozástudományi díj japán kitüntetettje 34 éven át valamennyi általa elfogyasztott ételt lefényképezte és elemezte. Szerinte így kideríthető, hogy a táplálkozás milyen hatással van az agyműködésre, az egészségi állapotra, az élettartamra. Munkásságát ma is folytatja.
Hozzászólások