A jótékony családi vacsora • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

A jótékony családi vacsora

Tudományos kutatók egy régi hagyomány fenntartását javasolják: vacsorázzon együtt minél gyakrabban a család. Amerikai elemzések szerint a gyakori családi együttléteknek egyértelműen kimutatható jótékony hatásai vannak. A tizenévesek közül kevesebb gyerek kezd el dohányozni, drogozni, sőt az iskolai jegyeik is jobbak, mint a mindennapi közös vacsorát nélkülözni kénytelen társaiknak.

A „The Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine” c. folyóiratban közölt tanulmány szerint 4746 11-18 éves gyerek körülményeit elemezve a kutatók megállapították, hogy a családi vacsorákon rendszeresen résztvevők között kisebb a dohányzás, az alkoholizálás és a marihuána fogyasztás kockázata, kisebb mértékben jelentkeznek körükben depressziós tünetek és öngyilkos gondolatok. Hasonló vizsgálatot végeztek, ugyancsak tavaly, a New York-i Columbia Egyetem kutatói 12-17 éves fiatalok körében. Azok a gyerekek, akik hetente csak kétszer vagy még ritkábban vacsoráztak együtt a családjukkal, másfélszer nagyobb valószínűséggel kezdtek dohányozni, inni, tiltott szereket használni, mint azok a társaik, akik hetente 5-7 alkalommal ettek együtt családtagjaikkal. Arra is felfigyeltek, hogy a rendszeres életvitelt mutató fiatalok kisebb szexuális aktivitást mutattak, kevesebb időt töltöttek az ellenkező neműek társaságában. A Minnesotai Egyetem kutatói pedig azt állapították meg, hogy a serdülő lányok körében kevesebb a táplálkozási zavar, ha rendszeresen jó hangulatban vacsoráztak családi körben.

Amerikai adatok szerint a családok 30-40%-a nem vacsorázik együtt rendszeresen, rendszeres alatt a heti 5-7 közös vacsorát értik. A szülők két okra hivatkoznak leggyakrabban: sokáig dolgoznak és a vacsoraidőben a gyerekeknek is más elfoglaltsága van, például sportolnak. Sokan megfőznek előre egy egész hétre, vagy a vacsora után főznek a következő napra. Kisgyermekek szülei némi bűntudattal vallják be, csak úgy tudnak félórát-órát a főzésre szánni, hogy közben a gyerekeket a tévé köti le. A szülők elvileg teljesen egyetértenek abban, hogy a családi vacsora fontos. Egy felmérésben a megkérdezettek 87%-a „nagyon fontosnak” vagy „rendkívül fontosnak” minősítette a családi vacsorát. A szülők álláspontjában szerepet játszanak saját családi hagyományaik, gyermekkori emlékeik is.

Régen praktikus okokból evett együtt, ülte körül egyidőben az ételekkel megrakott asztalt a család. Ma már tudatosan ki kell jelölni a vacsoraidőt, hogy az egyéni programok kialakításánál figyelembe lehessen venni. Másképpen esetleg nem is találkoznának a hajszolt, százfelé szaladó családtagok.

Hogyan is volt valaha régen? Nekünk Arany János megírta a „Családi kör”-ben: „Este van, este van: ki-ki nyúgalomba! / Feketén bólingat az eperfa lombja /… / A gazda pedig mond egy szíves jó estét, / Leül, hogy nyugassza eltörődött testét / … / Nem késik azonban a jó háziasszony, / Illő, hogy urának ennivalót hozzon, / Kiteszi középre a nagy asztalszéket, / Arra tálalja fel az egyszerű étket. / Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, / de a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!” / Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek, – / Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek.” Arany János maga mondta el fiának, hogy a „Családi kör” a skót Robert Burns egyik versének hatása alatt született. Burns versében a lány udvarlója zörget be, nem egy koldus hadfi. „A zsellér szombatestéje” rövid részletét Kálnoky László fordításában idézzük: „De már fel is tálalták a szerény / skót zabkását, amelyet ízesen / megöntöztek friss tejjel; a tehén / az udvaron kérődzik csendesen. / A háziasszony, ünnepélyesen, érett sajttal kínálja a fiút; / az kóstolja, nem rest dícsérni sem; / mikor a tavalyi len kivirult, azóta áll e sajt, melyet az anya gyúrt. // S hogy véget ér a vidám vacsora, / körülülik a kis tűzhely tüzét. / Méltósággal nyitja fel az apa / a nagy bibliát, ősi örökét;”

Természetesen nem a vacsora maga, nem a feltálalt ételek játsszák a döntő szerepet a pozitív hatásokban, hanem maga a családi együttlét. Az asztali együttlét erősíti a családi kötelékeket, stresszmentes légkörben élvezik egymás társaságát, nyilatkozta a „The New York Times”-nak dr. Karen Weber Culien, a houstoni orvosegyetem gyermektáplálkozási kutatóközpontjának munkatársa. A rendszeres családi vacsorák kiszámítható rutint képviselnek, a szülőknek alkalma nyílik gyermekeik viselkedésének megfigyelésére. A vacsorák erősítik az együvétartozás érzését, a család egységét.

Felmérések szerint a közös vacsorák a gyermekek szókincsére is jótékony hatással vannak. Néhány éve az amerikai Harvard Egyetemen vizsgálták különböző tényezőknek a nyelvfejlődésre gyakorolt hatását. A vacsorák hatása nagyobb volt, mint a játékkal, mesemondással vagy más családi együttléttel töltött időé. Ha a vacsoránál nemcsak az hangzik el, hogy „edd már meg a főzeléket!”, hanem történeteket mesélnek az asztal körül, az elhangzottakat pedig megbeszélik, akkor a gyerekek kimutathatóan jobb nyelvi jártasságra tesznek szert. Arany János szerint „Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, / Természete már ez magyar embereknek. // De mikor aztán a vacsorának vége, / Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; / Megered lassanként s valamint a patak, / Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.”

Az étkezési szokásokat is befolyásolják, méghozzá azokat is jó irányba, a közösen elköltött vacsorák. Szintén nagy mintákon végzett felmérések mutatták ki, hogy a családi vacsorák gyermek résztvevői több gyümölcsöt, zöldséget, rostos anyagokat, vitamint, nyomelemeket fogyasztanak. Étrendjükben kevesebb a fagyasztott étel, kevesebb a telített zsír. Mások ezt vitatják, mert kevés a meggyőző adat. Az kétségtelen, hogy a szülők mintát adnak a gyerekek számára. Az étrend kialakításában azonban nagyobb szerepe lehet annak, hogy mi van éppen otthon, mint az egészséges táplálkozás szempontjainak, mondják szkeptikus kutatók.

Az egészen kicsiknek még nagy megpróbáltatás végigülni egy hosszú vacsorát. A szülőknek sem könnyű mindig egy hosszú nap után egy 1 meg egy 3 évessel együtt vacsorázni. A családi vacsorának akkor lesz jótékony hatása az életvitelre, ha pozitív kölcsönhatás van a résztvevők között, ha kellemes érzésekkel, emlékekkel állnak fel az asztaltól. „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek.”


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS