Figyelmeztetnem kell az olvasót, az alábbiakban nem a spagettifákhoz és a balkezes hamburgerhez hasonló beugratásokról olvashat, hanem a jövőről. Közeli és távolabbi jövőről egyaránt. Szó esik majd feleslegesnek tűnő fantasztikus ötletekről is, ilyen a héját belül hordó kenyér, de a bemutatott példák többsége reális, azt mutatja meg, hogyan hatol be az informatika mindennapjainkba, hogyan alakít(hat)ja át a mindennapokat.
A Microsoft futurisztikus mintalakást működtet Redmondban, Seattle közelében az Egyesült Államokban. Itt együtt megtalálható mindaz, amit a világcég tervez a szuperintelligens lakás, a jövő informatikája alakításában. Palugyai István újságíró barátom tavaly ellátogatott ebbe a csodalakásba. A Népszabadságban megjelent beszámolójából csak a jövő konyhájának leírását idézem. Az íróasztalánál dolgozó háziasszonnyal a számítógép hangszintetizátora közli, ha ki kell mennie a konyhába, mert elkészült a vacsora. „Itt aztán nagypályás a gépek „letámadása”. Bár eddig is bingtek-bongtak és pityegtek a helyiségek, itt a digitális hangfeldolgozó csipekkel felszerelt rejtett mikrofonok és hangszórók egész hada végez feladatokat. Sandrának például mást sem kell tennie, mint néhány hozzávalót elrebegnie, az ezeket tartalmazó kedvenc receptjei például egy rejtett kivetítő révén azonnal megjelennek a konyhapulton. Az intelligens mikrohullámú sütő – melyhez hasonló hamarosan már az amerikai üzletekbe is kerül – pedig elkészíti az ételt, amihez a receptet, vagy az elkészítési útmutatót szükség esetén az internetről keresi meg. Mindehhez elengedhetetlenek lesznek persze azok az ételdobozokon lévő rádiófrekvenciás címkék, amelyeknek ára a Microsoft reményei szerint hamarosan két cent lesz és így a vonalkódhoz hasonlóan minden bolti élelmiszerre rákerülhetnek. (A mikrosütőbe például 40 ezer ilyen kódot programoztak be.) A címkeolvasók ott lesznek a hűtőszekrényben is, amely az esetleg fogyóban levő készletekről azonnal tájékoztatja a központi számítógépet, amely összeállítja a bevásárlandók listáját csakúgy, mint a családtagok naptár szerint elvégzendő feladatait.”
Ha a számítógép véletlenül tévedne, és olyant rendelne vacsorára, amit nem szeretünk, akkor is hasznosítható a beszerzett nyersanyag. Az én esetemben ilyen lenne például a spenót. Az [origo] internetes hírportálon bukkantam rá a megoldásra: spenótból energiaforrást, „szárazelemet” készítettek. Amerikai kutatók megalkották a világ első szilárd, fotoszintézisen alapuló napelemét. A zöld növények a Nap fényenergiáját hasznosítják, ezt alakítják át kémiai energiává. Az újfajta napelem készítéséhez először péppé őrölték a spenótot, majd elkülönítették a fehérjéket. Az energiaátalakítást a fotoszintézist végző növényi sejtszervecskéből kivont fehérjekomplex végzi. Ezt egy fehérjealapú membránra vitték fel, majd ez a membrán került rá a hordozórétegre. Az így elkészített többrétegű napelemet lézerrel világították meg, a sugárzás energiájának 12%-a alakult át elektromos töltéssé. Kész tehát a töltéstároló akkumulátor. Jó néhány fejlesztési feladatot kell azonban még megoldani, míg ez az új eszköz mobiltelefon vagy laptop energiaellátását szolgálhatja. Ha a számítógépem tévedésből spenótot rendel nekem, akkor majd én is spenóttal etetem: akkumulátorát spenót-akkumulátorra cserélem.
A chicagói Moto étterembe is betörtek az új technikai megoldások, forradalmi újdonságuk az ízes papír. Ha az étlapról kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk enni, akkor tányéron felszolgálják a megrendelt fogás képét. Fényképen másutt is bemutatják az ételeket, ez nem rendkívüli. A Motoban a kép ennél jóval többet „tud”: a képnek íze és illata van! Canon gyártmányú, tintasugaras nyomtatókat használnak, a festékanyag hordozza az ízes adalékot. Az ehető papír szója- és búzakeményítőből készül. A papír, a tinta és a nyomtató részletes leírása egyelőre nem ismert, így széleskörű elterjedése még várat magára. Az infovilág újdonságai között fellelt írás szerint a Moto étterem tulajdonosa ötletgazdag ember, az ízes, illatos, ehető papíron kívül még harminc találmányt jelentett be a szabadalmi hivatalnak. Érdeklődése egyértelműen gasztronómiai. Javában dolgozik egy olyan kanál kifejlesztésén, amely a nyelében azonnal megfőzi a levest. Kenyérsütési ötlete még szenzációsabb: olyan kenyeret akar sütni, amelynek belül van a héja. A megoldást lézerekkel keresi. Mi az egésznek az értelmét keressük, egyelőre eredmény nélkül…
Az illatos ehető papír juttatta eszünkbe az illatok más, futurisztikus felhasználását. Kísérleti mozikban már megremeg alattunk a szék, ha a vásznon száguldó autó rossz (budapesti kátyús) utakon száguld, a szék masszírozni is tud, imbolygásával tengeri betegséget is lehet kiváltani, miközben a hullámzó tengert nézzük. Természetesen illatok is társulhatnak a képekhez, így válik teljessé az illúzió.
Székben ülőkre más okokból is érdemes hatást gyakorolni. Ilyen lehet például egy fáradt autóvezető felélénkítése vagy éppen ellenkezőleg, egy felajzott vezető megnyugtatása. Az idei genfi autószalonon mutatták be a svájci tervezésű, Senso nevű autómodellt. Elektronikai rendszere érzékeli a vezető állapotát és nyomon követi a vezetői döntéseket, például sebesség, követési távolság, sávváltások stb. Ezek ismeretében dönt a számítógép arról, hogy be kell-e avatkoznia. Ha úgy ítéli meg, hogy a vezető álmos, akkor megpróbálja felélénkíteni. A mozihoz hasonlóan megrázza a vezetőülést, de sokkal összetettebb hatásokra is képes. Először is narancs és sárga színt sugároz a vezető előtti képernyőn. A látvány hatását illatokkal erősíti fel, az élénkítésre citrom és grapefruit illatok keverékét permetezteti a számítógép a légtérbe. Az ellenkező hatás, a megnyugtatás érdekében kék és lila az uralkodó szín, az illatkombináció pedig vanília és narancs.
Kíváncsi lennék arra, hogy ezen jövőkép megismerése után mire van szüksége a kedves olvasónak: élénkítő citrom- vagy nyugtató narancsillatra.
Hozzászólások