Terroristák bombáitól retteg a világ. Eközben a szakértők a hagyományos bombáknál sokkal pusztítóbb megoldások lehetőségét tárják elénk.
A New Scientist tudósítása szerint a kanadai védelmi kutatás-fejlesztési ügynökség ún. termobarikus bombákkal kísérletezik, hogy megtalálják a védekezés leghatékonyabb módjait. Az USA tengerészgyalogságánál számítógépes hadijátékokon tervezik meg a követendő taktikát arra az esetre, ha a felkelők termobarikus bombákat vetnének be Irakban.
A termo szó a hőre, a bar a nyomásra utal. A termobarikus bombánál először egy kis töltet felrobbantásával szétszórják a robbanóanyagot a levegőben, ezzel robbanóanyag-felhő jön létre. A második lépésben ezt a felhőt robbantják fel egy újabb töltettel, vagy a robbanóanyag-levegő elegy magától is berobban. A hagyományos robbantásokkal összevetve a lökéshullám kevésbé erős, viszont tovább tart és nagyobb távolságon pusztít, erőssége a hagyományosénál lassabban csökken a távolsággal. A fő robbanás után a robbanás helyén lecsökken a légnyomás, ez romboló szívó hatást fejt ki a környezetre. Zárt térben felrobbantva elfogyasztja az oxigént, az oxigénhiány és a fullasztó füst miatt a bent lévők megfulladnak. Nehéz az épületeket egy ilyen támadás ellen megvédeni. A hagyományos autóbombák ellen olyan betonakadályokkal védekeznek, amelyek megakadályozzák az épület megközelítését. A termobarikus bombák elleni azonos szintű védelem eléréséhez az akadályokat jóval messzebb kellene tenni.
A bombához csak hétköznapi anyagokra, mindössze a műtrágyaként széles körben használt ammónium-nitrátra és benzinre vagy olajra van szükség. Ammónium-nitrátot használtak a merényleteknél 1993-ban New Yorkban a Világkereskedelmi Központnál, 1995-ben Oklahoma Cityben, 2002-ben Indonéziában, Bali szigetén. A megfelelő robbanóanyag-olaj keverék előállítása szerencsére nem egyszerű. Több megoldást is végiggondoltak annak érdekében, hogy megnehezítsék a robbanókeverék gyártását. A műtrágyaszemcséket be lehetne vonni egy olyan vízben oldódó műanyaggal, amely taszítja az olajat. A bevonat a talajban gyorsan leoldódik és nem gátolja a műtrágya rendeltetésszerű alkalmazását. A kísérletek szerint a bevonat valóban meggátolja az ammónium-nitrát és az olaj érintkezését. Más megoldásokon is dolgoznak, de ezekről a téma érzékenysége miatt nem nyilatkoznak a szakértők. Az Európai Unióban gyártott műtrágya nagyobb és sűrűbb szemcsékből áll, mint az amerikai vagy az ausztrál műtrágya, ezért az európai nem szívja magába az olajat.
A fegyvernek már sokféle változata létezik. Az amerikaiak használtak ilyent Afganisztánban, az oroszok állítólag Csecsenföldön. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter szerint egy Hellfire (pokol tüze) termobarikus tankelhárító rakétával úgy lehet kilőni egy épület egyik emeletét, hogy a fölötte levő szintek nem károsodnak. Termobarikus fegyverek fejlesztésén dolgoznak Kínában és Nagy-Britanniában is.
Egyes szakértők szerint a 2002-ben a tuniszi zsinagóga ellen elkövetett merénylet azt bizonyítja, hogy az al-Kaida emberei is tisztában vannak már a technológiával, akkor egy tankautót robbantottak fel töltetekkel.
Ehud Keinan, az izraeli Technion műszaki egyetem kutatója új robbanási mechanizmust ismert fel: egyes anyagoknál nem a gyors égés, hanem a molekulák szétesése során felszabaduló gázok fejtik ki a pusztító hatást. A hírek szerint Keinan annyira aggódott felfedezésének következményei miatt, hogy felhagyott a robbanóanyagok kutatásával és azóta a veszélyes anyagok kimutatási lehetőségeit keresi a biztonsági szervekkel együttműködve.
A Keinan által vizsgált anyag jólismert Izraelben, az öngyilkos terroristák gyakran használják a triaceton-triperoxidot (TATP). A hagyományos robbanóanyagok, például a TNT, minden molekulájukban két összetevőt tartalmaznak. A begyújtás után az egyik összetevő oxidálja a másik komponenst, beindul az égés, a reakcióban nagymennyiségű hő szabadul fel. A TATP molekulák is képesek ilyen viselkedésre.
Keinan robbantások során készített videofelvételei azonban azt mutatták, hogy a TATP robbanása égés, láng kialakulása nélkül zajlott le. A TATP molekula átalakulása tehát kétféleképpen mehet végbe. A robbanás beindításakor a kettő közül az a reakció indul be, amelynek az elindításához kevesebb energiát kell befektetni. Számításokkal igazolták, hogy a TATP molekula szétesésének elindításához kevesebb energiára van szükség, mint az oxidációs (égési) folyamat beindításához. A TATP molekula szétesése során oxigénatomok válnak szabaddá, ezekből kétatomos oxigén- vagy háromatomos ózonmolekula, vagyis gáz képződik. A felszabaduló energia elegendő ahhoz, hogy a következő molekula is szétessen. Egyetlen TATP molekula felbomlásával 4 gázmolekula válik szabaddá, párszáz gramm TATP-ből a másodperc törtrésze alatt több száz liter gáz szabadul fel, ez fejti ki a robbantó hatást.
A kémiai folyamat korábban is ismert volt, széles körben alkalmazzák a hétköznapi gyakorlatban is. Az autók biztonsági légzsákját egy azidovegyület átalakulásakor felszabaduló nitrogéngáz fújja fel századmásodpercek alatt. Az eddig megismert anyagok közül a TATP a legpusztítóbb hatású. Az izraeli kutató attól tart, hogy felfedezése nyomán még ennél is pusztítóbb vegyületeket lehet majd megtervezni, létrehozni. Ebben már nem kíván részt venni.
Hozzászólások