Nemrég értesülhettünk arról, hogy ebben az esztendőben a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtár nyerte el „Az Év Könyvtára” megtisztelő címet. (Az 1996-tól évről évre meghirdetett pályázat győztese tavaly a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár volt.) A jeles esemény alkalmából a pályázatról, a kitüntetett intézmény tevékenységéről, szerepéről, a benne dolgozók munkájáról, lehetőségeiről beszélgettünk Antal Máriával, a könyvtár vezetőjével.
Mi rejlik – a tiszteletreméltó munkán kívül – a veretesen hangzó rang mögött?
A korábbi rendelkezések a szakterületünkön dolgozó személyek elismerését tették lehetővé, az intézményekét nem. Ezt a hézagot pótolja az 1996-ban alapított díj. Más projektektől eltérően a pályázatra nem egy jövőre vonatkozó koncepciót kellett megfogalmazni, hanem az elmúlt időszak munkáját, a ténylegesen teljesített célfeladatokat sorolhattuk fel benne. Folyamatában szólhattunk tevékenységünkről, s ennek vetületeként arról, hogy intézményünk alkalmas-e a megújulásra, képes-e a legfrissebb szakmai elvárásoknak megfelelni.
A korábbi nyertesek többsége olyankor kapta meg a címet, amikor új épületbe költözött, jelentős felújításokon esett át vagy országos könyvtárszakmai rendezvények helyszíne volt. Ilyesmivel mi nem dicsekedhetünk. Továbbá elődeinkhez viszonyítva talán a legkisebb létszámú településen működünk. Az országos kuratórium feladata eldönteni, hogy az adott esztendőben melyik volt a legjobb szakmai, megyei-, illetve városi könyvtár, végül közülük emeli ki az abszolút győztest.
Az intézmény tevékenységét csupán töredékeiben, felületesen ismerem, de olvasóinkat alaposabban szeretném informálni a benne folyó munkáról.
Legkézzelfoghatóbb tevékenységünk a kölcsönzés, de az ehhez szorosan kapcsolódó állományfejlesztésről már kevesebben és keveset tudnak. A legegyszerűbb az lenne, hogy a könyvtárellátó jegyzékből megrendeljük a szükséges anyagot, költségvetési kereteinken belül. Csakhogy ez a keret nagyon szegényes. Fel kellett tárnunk azokat az utakat, amelyek lehetővé teszik, hogy a szűkös finanszírozás ellenére a lehető legtöbb dokumentumhoz juttassuk látogatóinkat. Folyamatosan figyeljük tehát a kedvezményes beszerzés forrásait, amelyekből szerzeményeinknek kb. 70%-a származik. Másik eszközünk a kapcsolatépítés, elsősorban szponzorainkkal és a kiadókkal. Könyvfesztiválokat, könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat szervezünk. Több céggel – közülük a Nap Kiadót említem név szerint – olyan egyességünk van, hogy legfrissebb kiadványaikhoz is 40-50%-os engedménnyel juthatunk hozzá, bár olvasóinkat nem az érdekli, hogy az adott könyvet milyen áron vásároltuk. Számukra a fontos, hogy kézbe vehessék. Az ODR keretében nagy súlyt fektetünk a könyvtárközi kölcsönzés folyamatosságára. Hogy egy könyvtár mennyiben él ezzel a lehetőséggel, az a dolgozóin múlik: felajánlják-e a művet keresőnek vagy sem. Mi minden esetben segíteni szeretnénk.
Hivatásunk része az olvasóvá nevelés. Ennek érdekében sokféle programot szervezünk. Egyre azonban ügyelünk: a rendezvény nem lehet könyvtáridegen. A folyamatot a legkisebbeknél kell kezdeni. Gyermekkönyvtárosaink tapasztalt, újabb és újabb ötletekkel jelentkező szakemberek. A felnőttek számára is fontos a sokszínű kínálat, mert vannak rétegek, akikhez csupán a könyvkölcsönzéssel nem jutnánk el. Például a Téka Galéria olyan embereket is vonz, akik különben nem jöttek volna be a könyvtárba, de egyikük-másikuk utóbb visszatérő látogatónkká, olvasónkká vált.
Manapság az emberek – különféle formákban – egész életük során tanulnak. Ezt szolgálja többek között megfelelő szakmai háttérrel működő elektronikus információs rendszerünk is.
Tekintélyes számú folyóirat-olvasónk is van. Ők jelenleg kb. 110-120-féle lap között tallózhatnak. Ez örvendetes, de a választékot bővítenünk kellene. S az olvasás körülményeit is tökéletesíteni szeretnénk, szerény kávéházi miliő megteremtésével.
A hatékony munkához jó csapatra van szükség. Bonyhádon a könyvtárosok többsége fiatal, szinte kezdő. Mégis rutinosan, energikusan, előzékenyen végzik teendőiket. Hasonló jelenséggel ritkán találkozom.
A munkahelyi légkör minősége meghatározó tényező. Ilyen kis létszámú közösségben, mint a miénk, elengedhetetlenül szükséges az együtt gondolkodás, az együttes cselekvés. Örömmel mondhatom, hogy munkatársaim igazi könyvtárosok módjára, szolgálatnak tekintik hivatásukat. Egyesül bennük a fiatalság minden előnye a negyvenes korosztályra jellemző erényekkel. Soha nem gond, ha a hivatalos napi program előtt, vagy munkaidő után is akad tennivalójuk. Szakmailag jól képzettek; alapminősítése mellett szinte mindegyikük rendelkezik legalább egy plusz képesítéssel. A majdani utódom szerencsés lesz, ha ez a team együtt marad. Természetesen adódnak nézetkülönbségek, viták, de ezek a minőségjavítást, az ötletgazdagságot szolgálják. Elértük, hogy kollégáim vállalni merik önálló véleményüket, elképzeléseiket, ész-érvekre építve azokat.
Korábban már szóltunk a rendezvényekről. Közülük legszínesebb, méreteiben, hatásaiban legnagyobb a háromnapos Völgységi Könyvfesztivál. Lényegesen népesebb települések kedvezőbb feltételekkel dolgozó intézményei nem képesek hasonlót szervezni. Kiadók évről évre gyarapodó hada települ a könyvtár parkjába. A magyar irodalom reprezentánsai – Jókai Anna, Csoóri Sándor és mások – tisztelik meg közreműködésükkel az érdeklődőket, akik jóval a völgységi kistérség határain túlról is érkeznek. Nincsen egyetlen percnyi üresjárat sem; program programot követ.
A fesztivált kezdetben egynaposra terveztük. Aztán – az érdeklődés láttán – kibővítettük. Manapság az emberek időbeosztása meglehetősen szoros, ezért „hozzájuk igazítottuk” a rendezvényt. Bonyhádon egyetlen könyvesbolt van, a környező településeken egy sincs, ezért a fesztivállal igyekeztünk mérsékelni a kisvárosadta kulturális hátrányokat. Az országos Ünnepi Könyvhét idején a könyves cégek inkább a nagyobb helyekre orientálódnak, ahol az emberek anyagi helyzete – s ezáltal a könyvvásárlásra fordítható összeg is – kedvezőbb. Elértük, hogy nálunk a kiadók – a nekik megfelelőbb időpontban – kedvezményesen árusítanak. A környezeti feltételek is optimálisak: historikus épület, körülötte gyönyörű parkkal, amelyet szintén az utóbbi években sikerült felújítanunk, rendeznünk. Bármelyik könyvtár tudna hasonló fesztivált produkálni, de szembesülniük kell a ténnyel: napi teendőik mellett egy ilyen rendezvény előkészítése féléves plusz szervező munkával jár.
Sok mindenről beszélhetnénk még, publikációs keretünk azonban behatárolt. Magazinunk olvasói és a magam nevében további sikereket kívánok a 2005. Év Könyvtára minden dolgozójának.
Köszönjük. Mi is szívből gratulálunk az olvasóink által kedvelt Hetedhéthatár kétszázadik, jubileumi számának megjelenése alkalmából.
Hozzászólások