Az elsősorban természetíróként ismert szerző novelláira és verseire is felfigyelhetett már a lapok, folyóiratok, antológiák olvasóközönsége. Hat önálló elbeszéléskötetét követően – ízléses kivitelű, nemes-veretes tartalmú – verseskötete került a könyvesboltok pultjaira és a könyvtárak polcaira. Címválasztása csalóka, hiszen csupán annyiban van szó Tucatversekről, hogy mindegyik ciklus egyformán tizenkét verset tartalmaz.
Videcz Ferenc: Tucatversek
Videcz iskolázott verselő. Uralja a formát, a szabadversekben kifejezett poézist szintén birtokolja.
Két kő között című, kötetkezdő ciklusának napjaink társadalmi jelenségeit ostorozó iróniája filozofikus, pszichoanalitikus publicisztikára emlékeztet, ám kétségtelenül hordozza a költészet ragaszkodását az igazmondáshoz. Tizenkét csipkelődős disztichon következik az Ostoros táncban. Szemléltetőül: „Cifra papír soha nem pótolja a bölcs tudományát. / Nem mindegy: széfben vagy koponyádban az ész.” (Egy diplomagyűjtőnek) A természet himnuszait testközelből tolmácsolják míves szonettjei. A Légy a tejben című groteszkjeinek sikerült kínrímei elmosolyogtatóak. Az Ördögszekér ciklus epigrammáit érdekes lelemények jellemzik; irodalmi és történelmi témák „levét” kifacsarva tűnik elő sorsunk lényege.
Élni e honban akarnál; tenni s tűrni a jóért.
Áldozatot ha hozol, nem jut sok köszönet.
Lakj odakünn, vagy térj haza luxus-számkivetésből:
Bárki vagy ott, e helyen rád diadalkapu vár.
(Írósors)
„Lóra teremtették a magyart!” – mondták eleinkről.
Korcs gebe mára a ló, elvásott a nyereg.
Külső ellenség sose törte le büszke erőnket;
Pártos, jó uraink dúlták szét e hazát.
Ily lovagokkal nem jutnánk el Lech mezejéig;
Itthon hullana ránk sorvasztó vereség.
Így lesz majd a szabad, szorgos s elmés magyarokból
Balkanizálódó bérrabszolga-sereg.
Induljunk, ha valóban vár ránk szép Európa:
Hagyd el a ló magasát, szállj le a földre, magyar!
(Történelmünk)
Terítékre kerül még itt a Faló-világ és a Való világ is. Jelenünkről számol be, saját látásmódja szerint alkalmazva a hagyományos formákat.
A Diagnózis ciklus szonettjei határozott kiállásról vallanak a józanság, a klasszikus értékek, a hazaszeretet mellett a mentális rokkantság, az önpusztító jog, s korunk egyéb rákfenéi ellenében. Elkötelezett pedagógusi magatartást sugall az Egyszerű szavakkal című szonett is, de a többiben sem marad alul a szerzőből kibújó tanár. Magamban szonett-glosszáknak becézem legtöbbjét (például: Ars nova, Kontraevolúció). Az Újkori görög disz(nó)tichonok pajzán, szókimondó köntösű fricskák. Csak neked címmel olyan személyes üzeneteket közvetít Kerék Imrének, Szepesi Attilának és másoknak, amikből nem hiányzik az általános bölcsesség sugallata sem. Időmértékes versében nem felejti megemlíteni azokat a folyóiratokat, melyekben publikál, köztük: „Vagy Veszprémben, az Új Horizontnál Raffai Pista / Kínált szép helyeket patinás lapjába’ nevemnek”. Időszerű és nem magányos gondolata: „SORSDÖNTŐ AZ IDŐ! Aki nem hív összefogásra, Nyelje el őt maga-vájt árok vagy szakadék!” A kötetet záró Hordalék című ciklus felmutat valamit abból, ami nem ironikus, bár Videcznél a gúny szatirikus tárgya is véresen komoly. De amikor azt olvassuk az Anyám című versében, hogy „Holdfény-hajadat gyermekként kuszálom; / Életre támaszt egy-egy éber álmom.”, akkor magunk is eltűnődünk: talán éppen ez a költő tiszte, hogy helyettünk mondja ki lelkünk legféltettebb rejtekének titkos kincseit.
Videcz tud játszani a verssel! Ezért nem tartana tőle József Attila sem, aki – mint tudjuk – félt a játszani nem tudó emberektől. Videcznek elég, ha kimegy egy balatoni mólóra, s ott bálként éli meg a környező jelenségeket:
Állok a mólón. Százezer apró,
Színes szerpentin az alkonyi fény.
Dévaj a Nap karjában a hullám,
Sellővel ropja a vén vízirém.
Frakkos jegenyefa árnya a karnagy;
Halk szavú zenebona dallama kél.
Egymást öleli a lomb a madárral;
Dizőz a fülemüle, vokál a szél.
Néhány lámpa az esti tükörben
Pózolgat. (Hiú, női szokás.)
Szeplőt fest rájuk a csintalan tajték.
Gardedám-pletyka: hullámcsobogás.
Távol a nádasok lilioma hajlik:
Csábosan bókol a sárga taréj.
Álommá olvad a fényes aranyhíd;
Vége a bálnak, besurran az éj.
(Balatoni bál)
Odafigyeltünk a Wass Albert szobránál és a Bonyhád dicsérete című versekre is, a könyv végén. Videcz lelkesen igazmondó ember, erős erkölcsi vértezetű és magyar, s ez akkor is hitelt ad mondanivalójának, ha azt a kortárs költők körében többek által alkalmazott formákba öltözteti. A költészetben az a szép, ahogy a szavak közvetítik a szív és a lélek diktátumát.
A kötet a Pro Pannonia Kiadói Alapítványnál jelent meg a 2005. évi Könyvhétre.
Hozzászólások