2007. február 13-án meghalt Szántó Dezső a Mohácsi Farostlemezgyár, majd a KRONOSPAN-MOFA Hungary Kft. vezérigazgatója. Fiatalon, 56. életévében, nagyon korán csatlakozott örökre a magyar faipar legendás nagyjaihoz. Kitartóan harcolt a rettenetes kórral, és nem akarta megadni magát. Mikor halálhíre érkezett Kijevből, ahová a gyógyulás utolsó reménysugara repítette, akkor érezte környezete, érezték barátai, munkatársai, hogy elment a vezér. Mert a vezérigazgató az cím volt, de ő igazi vezérünk volt. Utolsó ölelését ma is érezzük: a szülőváros, Mohács, a farostlemezgyár, a munkatársak, az egyetemi hallgatók, tanítványai, barátai. A születő új farostlemezgyár minden épületéből, a gépekből, de a Duna vizén át is ő mosolyog biztatóan felénk: folytassátok, amit együtt kezdtünk, és bízzatok a sikerben.

Dezső barátunk már ott ül a többiek között a nekünk megközelíthetetlen irodában Fáy Mihállyal, Balogh Gáborral, Amrik Lászlóval, Miklai Jenővel, a farostlemezgyár régi nagyjaival. Ez a szoba kísértetiesen hasonlít a MOFA régi igazgatósági szobájára. Azt hinné az ember, hogy az átalakított irodaházból magával vitte a sok siker, harc, alkotás színhelyét. És Dezső már felkereste Szent Józsefet, a fával dolgozók védőszentjét, és támogatást kért az ittmaradottaknak. Szent József magához ölelte nemes lelkét.

Szántó Dezső 1951. augusztus 4-én született Mohácson. A művészetekhez és a műszaki világhoz egyaránt vonzódó fiatalember a Budapesti Műszaki Egyetemre iratkozhatott, ahol a Villamosmérnöki Karon 1975-ben szerzett diplomát Erősáramú Szakon. A Műegyetemen és a Villamosmérnöki Kutatóintézeten keresztül vezetett az útja haza Mohácsra a Farostlemezgyárba, ahonnan csak a halál ragadhatta el. Csaknem harminc éven át dolgozott, alkotott a MOFA-ban. Műszaki főmérnök lett, majd 1990-től az MOFA igazgatója, 1992-től vezérigazgatója volt. Az átalakult új gyárnak első vezérigazgatója.

Nevéhez fűződik a MOFA sikeres privatizációja, és döntő szerepe volt a KRONOSPAN-MOFA Kft. létrehozásában, amivel megmentette a farostlemezgyártást hazánknak. Mint racionálisan gondolkodó mérnökember pontosan tudta, mint kell tennie a gyárért és Mohács városáért.

Felejthetetlenek a MOFA Napok, ahol a gyár minden dolgozója, munkatársa együtt volt. Hiszen a Hunyadi utcai családját éppúgy szerette, segítette, támogatta, mint a Budapesti országúti nagy családot. A távozásakor érzett fájdalmat az érti igazán, aki együtt dolgozhatott vele, és most mintha apját vesztette volna el.

Pontosan kiszámította, hogy a rosszul értelmezett zöld energia hamarosan megfoszthatja a hazai falemezgyártást, de más ágazatokat is a fa alapanyagtól. Figyelmeztetett, érvelt, politizált: a Hetedhéthatár hasábjain is. Nemcsak a magyar faipar gyászolja egyik legtapasztaltabb legnagyobb tudású szakemberét, hanem a magyar erdők is gyászolják védelmezőjüket.

A Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kara a kiváló előadót, számos országos kutatómunka támogatóját és közreműködőjét, a hallgatóság nagy barátját gyászolja. Az évek során Szántó Dezső a selmeci-soproni diákhagyományok jeles védnöke lett, és az egyik Mohácsi Szakestélyen az alias „Rostnyűvő” nevet kapta. Az idős „firmát” az évente érkező „balekság” nagy tisztelettel övezte. Dezső megszabadulva a földi szenvedésektől hamarosan invitáló cédulát kap az égi Szakestélyre, és míg mi nem tudjuk visszatartani könnyeinket, őt ott örömmel fogadják.

Szántó Dezső tapasztalatait, kutató-fejlesztő munkája eredményeit könyvfejezetekben, tudományos és népszerűsítő tanulmányokban foglalta össze. Emberségét mi őrizzük, és mindig eszünkbe jut, ha a szép felhőket nézzük a Duna felett.

Mindhalálig hűséges fia volt Mohács városának. Mi, a másvidékről jöttek, láttuk, tapasztaltuk igazán azt az önzetlen, odaadó, sohasem hivalkodó munkát, amit városáért tett. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként is a városért dolgozott. Magáénak érezte a történelmi várost, és nevezetességeinek megóvásáért is sokat tett. A felújított Csatatéri emlékkápolna, a Székely-kapu, a II. Lajos emlékmű a MOFA, Szántó Dezső keze nyomát viseli. Mohács városa 2003-ban díszpolgárává választotta. Rövidre szabott életében sok elismerést kapott: 2000-ben Podmaniczky Díjat és MOFA Díjat, 2002-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetem Pro Universitate Soproniensi Kitüntetését, 2006-ban Fáy Mihály Díjat vehetett át. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Szenátusa által adományozott Nyugat-Magyarországi Egyetemért Emlékérem átadó ünnepségét már nem várta meg, azt minden bizonnyal faipari mérnök fia veszi majd át.

Legutoljára hagytuk a Hetedhéthatárt. A 200. szám megjelenésekor rendezett szép ünnepség után feleségével eljött közénk. Aznap tudta meg, hogy mennyire beteg. Mégis jelzésértékű volt, hogy eljött közénk. Mintha azt mondta volna, vigyázzatok a Hetedhéthatárra. Most a Hetedhéthatár is búcsúzik Szántó Dezsőtől, aki nélkül ez az újság ma nem létezhetne.

Hiába távolodik tőlünk Dezső, gondoskodó, meleg ölelése nem enged bennünket, velünk marad.

Már bomlik a test,
de még ragyog a lélek.
A gondolatok
nagyon sokáig élnek.

Megosztás

Tweet