Öreg hazudozó
Ahogy öregedtem, egyre bolondabb lettem. Hazudozni kezdtem. 65 éves koromban azt meséltem az embereknek, hogy túl vagyok a kilencvenen. Sajnos lassan magam is elhittem, és ahogy illik ilyen korban, szép csendesen lehunytam a szemeimet és most itt élek a világ felett, holtan.
Az ellopott könyv
Évekig a híres alapítvány vendégházának könyvtárában, a polcok egyikén állt a verseskötetem sok-sok társa között. Idő múltával azután félni kezdtem, hogy valaki ellopja. Végül már annyira ideges voltam, hogy mikor egyszer egyedül maradtam a könyvtárban, magam loptam el a könyvemet.
A boldogtalanságomról
Már hosszú ideje szeretném elmesélni valakinek, hogy mikor és hogyan kezdődött a boldogtalanságom, ami a mai napig tart és már nem valószínű a boldogságra változása.
Amikor végre találok valakit, akkor elszégyellem magam, és nem merem elmondani a boldogtalanságom ügyét és elengedem az illetőt, aki abban a tudatban távozik, hogy esetleg boldog vagyok. Így azután úgy határoztam, hogy leírom a jelenséget, és ezzel megszabadulok a terhétől. Ez, a mai azonban, úgy érzem, nem az a nap, amikor erről a szerencsétlen dologról írni tudnék, úgy hogy valószínűleg holnap kísérlem meg az írást.
Visszatérés
Már több mint tíz éve, hogy elvesztette a szaglását. Járt orvoshoz, természetgyógyászhoz, kuruzslóhoz, de senki és semmi nem segített rajta. Lassan hozzászokott a szagok, illatok nélküli élethez. A minap, éppen, amikor kint elkezdett esni a hó, megütötte az orrát a rég elfelejtett konyhaszag. Hirtelen megrohanták a valaha érzett szagok, illatok.
Kéjjel, boldogan ült a karosszékében és élvezte a régen elvesztettet. Amikor rányitották az ajtót, már halott volt, de nyugodtnak és elégedettnek látszott.
Hozzászólások