Nyugdíjba küldött professzor barátaimnak • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Nyugdíjba küldött professzor barátaimnak

Zászló voltam,
lengettek,
pihenni sem
engedtek,
tűztek győztes
oromra,
büszke voltam
soromra.

Letérdeltek
előttem,
hitet hittek
belőlem,
rojtjaimat
csókolták:
rajt terem
a szabadság.

El is jött az
egy napon,
azóta is
siratom
amikor még
lenghettem,
most fakultan
ernyedten
lapulok
a padláson,
várom
feltámadásom.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS