(Faipari mérnök hallgatóimnak)
Egyedül ültem.
Vártam rátok,
de nem jöttetek
órára fások.
A tanteremre
őszi köd szállt,
s, hogy elaludtam
előbotorkált
álmomban arcotok.
Szerettem volna
ott maradni,
a kedves álmot
tovább aludni.
Megannyi ifjú
szellemképnek
mesélni régi
szép meséket.
Habzó sörökről
és öreg fákról
és forgácsokról
és egy világról,
ahol hetente
együtt voltunk
s a sörmezőkig
bandukoltunk.
És arról, hogy
az éghez érve
búcsút intettem,
hátra nézve,
mert a határon
állt egy tábla
– öreg profoknak
kitalálva –
„Belépés itt
csak lelkeknek.”
A hallgatók
hazamehetnek.
Hozzászólások