Az orvos rám szólt, nagyra nyitottam a számat, a lámpa felé.
Mészáros György rajza
Belenézett, azután nyomást gyakorolt a nyakamra, a gégémre, kívülről, kézzel. Hogy fájt, azt látta az eltorzult arcomról.
– Meghibásodást észleltem a torokban. Erős pír, egy mirigy vírusokból táplálkozva túlbuzgó növekedésbe kezdett. Fulladás lehetséges.
Azonnal levegőért kapkodtam. Készségesen adott néhány szép darabot belőle.
– Strumitis a rendellenesség neve.
Beszélgetni kezdtem a betegséggel.
– Winkler.
– Strumitis.
– Hogy van?
– Ragyogóan. Szövetei ízletesek. Ritka betegség vagyok, megnézem, hova telepszem. Megérti, ugye?
– Kitüntetésnek veszem.
– Mit szed ellenem?
– Vegacillint. Kizárólag az orvos utasítása szerint.
– Blamálni fogja magát.
– Nem szereti?
– Tetránt szedjen. Üvegestül, úgy jobb.
– Rendben.
– És kevés marhahúst egyen. Nem állhatom a faggyút.
Strumitis már egy hete fojtogatott, a gyógyszereket vedelte, mint más a szeszt.
Meghibásodásom kijavítására tervet készítettek. Úgy gondolták, kellő előkészület után elvisznek egy gége iparoshoz, ott vigyázva lecsavarozzák a fejemet a testemről, a számat magasra peckelik. Az iparos egy segédet küld le kötélhágcsón, és az apró fegyverével végez a betegséggel. Testemet addig vakbél miatt megoperálják.
Az összecsavarozást egy bedolgozó cég végzi. Utána kikalapálják a hibákat és lefújják bőrrel a testemet.
Strumitis megszimatolta a dolgot. Megfenyegetett, ha elmegyek az iparoshoz, megfojt.
Leüzentem neki, hogy szívtelen fráter.
Erre csak az volt a válasza, hogy én sem vagyok jobb. Már tíz napja van bennem és még egy korty bort sem kapott.
Közben állandóan fojtogatott. Kínomban már nem tudtam mit csinálni, rágtam, ami a kezem ügyébe került. Végül egy finom, ropogós tízforintost tömtem a számba. Lenyeltem.
A mosdóba kellett rohannom, öklendeztem. Mire megnyugodtam, észrevettem, hogy már nem fáj a torkom.
A mosdókagylóból Strumitis szólt felém:
– Hallja, Winkler? Erre a tízesre előbb is gondolhatott volna!
És eltűnt a lefolyóban.
(1964)
Hozzászólások