A kertben bokrok
s fák között
a szobor
hóba öltözött,
mert fázott már
nagyon, nagyon
a jeges téli
alkonyon.
– Magányos, bús
szobor vagyok
s csak abban bízom,
meghalok
és eltemetnek
engemet
és talán majd
a föld szeret.
Szépirodalom - vers
Szomorú szobor
Partnereink
Hozzászólások