Beborult fölöttem,
bár senkivel nem
cserélnék sorsot
s egyszer talán
az utcán végzem.

Így is szabad vagyok,
szabadabb mint mások,
már nem kötnek normák
vagy társadalmi formák.
Már szabadon élek,
impulzus vagyok
virtuális térben,
hajladozó kóró
kósza szélben,
pókhálóban vergődő
törtszárnyú pillangó,
cserfes csermelyben
piszeorrú pisztráng,
berek mélyén
magányos szilfa
vagy fa alá hulló
poshadt szilva.

Elfogytak vágyaim,
reményeim elenyésznek.
Aludni vágyom,
hosszan,
mélyen,
magamhoz ölelve
a mindenséget.
Meg nem írt strófákkal
tömött szütyő
zizegő vánkosom,
pipacsos rét nyoszolyám.
habfodros felhő
pedig paplanom.

Szívem így könnyű marad,
lelkem szabadon szárnyal,
konvenciók nélkül
békélhetek meg
magam magammal.

Megosztás

Tweet