Ennyi gonoszság
hogy férhet el
anyaszülte főkben
– sikolt a lélek,
miközben
fekete árnyak
falják fel fürgén
zsíros földjeinkből
sarjadó jövőnket.
Támasz nélkül
maradt a művelt elme
s menekül,
odahagyva házat és hazát,
megtagadva múltját
és tál lencsére váltja
népe jövőjét.
Távoli földön
keserűbb a kenyér,
még ha több is jut belőle,
s csillogó csecsebecsék
nem fedik el
a kínzó gyökértelenséget,
bárhogy tagadod.
Miért történik mindez,
kié a felelősség?
Válaszok helyett
csak néma darvadozás,
esztelen széthúzás,
veszett vicsorgás
jellemzi a mát,
elűzve a holnapot.
Mondd, hogyan lehet
hogy te mindezt csak nézed…
… nézed közömbösen!
Hozzászólások