zsoltárokat zsolozsmázva
sem találok megnyugvást
imbolygó gondolataimból
kiutat keresek
torz álomvilág fogságában
bódult pillanataim
körtáncot járnak
támasz fogódzó után kutatva
ágálok sorsom ellen
hisz e zegzugosra sikeredett pálya
nem lehet a számomra kijelölt út
nem és nem
én győzelemre születtem
hiszen csillagokkal táncolok
üstökösön lovagolok
túléltem azt is
amikor beszippantott
a
kor teremtette feketelyuk
bár fényemtől megfosztott
nem tudta arctalanná formálni
hóbortos lényem
mivel kivetett magából a való világ
valóbb világot teremtek magamnak
új földet
új holdat
új napot
új univerzumot
Hüpnosz karjaiban nincs konfrontáció
sem kábítás
még politikusok sincsenek
kéklik az ég és zöldell a fű
s a pipacsok sosem hervadnak el
nincs depresszió sem presszió
hol felemelt fejjel járhatok
te is ott vagy – múzsám – velem
de valaki végre mondja meg
mi lesz ha egyszer felébredek
Hozzászólások