Vágyam ma egyedül búvik ágyba,
ábrándos éj kushad szobámban,
zárt szempilláimat hiába feszegeti,
nem fér alá az andalgó holdsugár,
így unatkozva barantál szobám falán.
Portrédon elidőz – tudom, ő is csodálja,
majd farkasszemet néz a harcias pókkal,
ki szerencsét eddig ugyan nem hozott,
így ha koszt nem is, kvártély kijár neki.
Várom mikor tűz be lelkem templomába
a táncosléptű hajnal, mézízű hangulataival
sántikáló színkantátákat improvizálva.
Hozzászólások