Feszty Masa (Mária, 1895-1979) festő is a miénk egy picit, noha nem a Felvidéken született. Gyökerei, szálai azért mégiscsak ide kötik, édesapja után ógyallai, itteni rokonainál gyakorta nyaralt s tartózkodott. Bebarangolta Ógyalla környékét is, nagyon kedvelte a martosi tájat, szerette a helyieket: sok martosi asszony és férfi portréja került rajztömbjébe. Pillanatképeket alkotott, örökített meg a viharban hajlongó emberekről és fűzfákról. Szülei neves, ismert képzőművészek voltak. Apja Feszty Árpád (1856-1914) festő, édesanyja Jókai Róza (1862-1936), Jókai Mór nevelt lánya, jeles képzőművész és kiemelkedő egyéniség, aki gyakran szerepelt kiállításokon, de az írással is foglalkozott, visszaemlékezései két kötetben jelentek meg. Ebben a szülői környezetben nevelkedett a leánygyermek Mária, és még ott volt Jókai is. Szerencsére a jeles emberek, a tágabb baráti kör, a művészek fénye s árnyéka nem volt rossz hatással a serdülőre, inkább jót tett neki. Azt mondhatnánk, hogy az anyatejjel szívta magába s örökölte tehetségét.
Masát már kora gyerekkorában is támogatták szülei. Különösen édesanyja gyámkodása volt meghatározó, korai alkotásait is ő korrigálta. Beíratták Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájába, melyet Budapesten 1912-14 között látogatott. Gondtalan gyermekévei, olaszországi nyaralásai apja halálával véget értek. A családfő elhunyta után Feszty Masa a rokonságnak köszönhetően 1915-17 között Münchenben tanult képzőművészetet.
Önarckép, 1933
Első kiállítását 1922-ben rendezték Budapesten, a híres Ernst Szalon kiállítótermeiben. Itt bemutatott lendületes képei a fiatalságról szólnak, erőt, tisztaságot sugároznak, a nő alakjának harmonikus szépségét mutatták be. Későbbi alkotásai közül kiemelkedik az Alvó Vénusz (1928), a Fiatal női akt (1925-1930) és a Bacchus (1922). Ebből az időszakból származnak kimagasló portréi is; ezeken jelentős személyiségeket örökít meg, s valamennyi élő modell után készült.
Közbevetőleg: Feszty Masa igazi női szépség volt, modern, csodálni való nő, akit a szerelem sem került el. Firenzében ismerte meg Guido Bellegnit, akiről 1929-ben több tanulmányrajzot készített, ezek közül egy szénrajz maradt meg. Sajnos, szerelmük nem bontakozott ki, nem lett belőle frigy, mert a szeretett férfi szerzetes lett. Nehéz megítélni, hogy ez a szerelmi csalódás mennyire hatott a már érett szépségre, annyi bizonyos, hogy soha nem ment férjhez, s talán ekkor kezdődött művészetének szakrális alkotásokkal teli szakasza.
Első nagy méretű szakrális alkotása a Kis Szent Teréz-oltárkép, amely a budapesti-törökőri Kis Szent Teréz-templom számára készült, de kiállításon bemutatták Padovában is, ahol díjat nyert. Édesanyja elvesztése (1936) újabb törés életében, a tragédia következtében Feszty Masát ideg-összeroppanással kórházban kezelik. Gyógyulása után egy ideig a szegvári Szociális Testvérek Társaságának, egy női szerzetesrendnek a tagja volt. Itt, a rendnek köszönhetően tért vissza lelkiereje és alkotókedve.
Madonna hat magyar szenttel, 1940 körül (részlet), Budapest, Hűvösvölgyi Szentlélek-templom
Feltétlenül szólni kell a hűvösvölgyi Szentlélek-templom számára készített Madonna hat magyar szenttel (1940) oltárképről, amelyben balról Szent László, Szent Gizella, Szent Kinga, jobbról Szent Imre, Szent Gellért és Szent István királyunk látható. Egyébként oltárképeinek, a vele együtt élő emberekről mintázott alkotásainak felsorolása és életrajzi adatolása nagyon hosszú lenne, itt csupán életének utolsó, domaházi szakaszára (1975-1979) térek ki.
Domaháza gyönyörű környezetben, a Bükk hegység nyugati lábánál, a Hangony-patak völgyében fekszik. Feszty Masa Nagy János domaházi plébános kapacitálására költözött a községbe, ahol a parókia egyik szobájában kapott otthont. A művésznő kapcsolata János atyával már régebbi keletű volt, hiszen a templom számára még 1962-63 között megfestette a Megdicsőült Szent Erzsébet című nagy méretű oltárképet.
Feszty Masa itt-tartózkodását részletes alapossággal Elek Menyhért domaházi nyugalmazott iskolaigazgató dolgozta fel, de olvashatunk e könyvben visszaemlékezést Pelle István Mátyástól, Masa unokaöccsétől, Feszty Istvánnétól és másoktól. Az albumhoz Prokopp Mária írt bevezetőt, a grafikai tervezés és a művésznő életrajza Farkas Veronikától származik.
A Domaházára visszavonult, szerény és „szent” életmódot folytató Feszty Masa 85 éves korában, rövid betegség után az ózdi kórházban hunyt el. Hamvai a Kerepesi temetőben nagyanyja és édesanyja sírjában nyugszanak.
(KT Kiadó, Komárom, 2003)
*
Már régóta foglalkoztat a kanonizáció kérdése az egyházi vonatkozású festészetet művelő Feszty Máriával – művészi nevén Feszty Masával – kapcsolatban. Nemcsak szakrális vonatkozású művészetéért kell tisztelnünk, hanem erkölcsi tökéletességű, ősbűnöktől és a személyes bűnöktől mentes életéért is. A szó szoros értelmében véve még a légynek sem tudott volna ártani, és nem is ártott, hanem a szobába betévedt legyet kiengedte az ablakon. Szent életet élő „jelenség” volt…
Tudom, a kanonizálás, vagy kanonizáció, a boldoggá és szentté avatás hosszú, bonyolult és lassú folyamat. Úgy hallottam, vagy olvastam valahol, hogy „bármelyik katolikus hívő megteheti és fordulhat püspökéhez, kezdeményezhet kanonizációt. Sajnos nem tehetem, mert nekem és a felvidéki magyarságnak nincs magyar püspöke, pedig már évek óta a komáromi imanapokon összegyűlt magyarok kérik, hogy nevezzenek ki számukra magyar nemzetiségű püspökatyát, de eredménytelenül…
Így hát kérném kedves olvasóimat, hogy a hitbuzgalmáról és a lelki életének tisztaságáról is híres Feszty Mária kanonizálásával kapcsolatosan tegyenek javaslatot!
Verebély, 2004 karácsonya
Hozzászólások