19.
Báró Nednyánszky Alajos (1784-1844), az ízig-vérig felvidéki államférfiú és tudós érdekes könyve, a Vágvölgyi utazás a folyó felső folyásánál kezdődik, majd a szépséges, festői tájat átszelő Vág vizén folytatódik lefelé, egészen a Dunába való torkolatáig. Ezt csupán annak okán említem, hogy „őseink nyomát” jómagam egy picit más irányból kezdtem, Verebélyről indultam, majd a folyó déli, vagyis az alsó folyásához ugrottunk, hogy felelevenítsük a „zsitvatoroki béke” (1606. november 11-én jött létre) történelmi eseményeit és emlékeit. Onnan aztán felfelé haladva, a megtett száz kilométeres szakaszon eljussunk Nagyüllőig (Velká Lehota), sőt azt is túlhaladva, megtettük az utat Hrussó váráig, és Szkícó várkastélyáig. A Zsitva csak folyócska a Vághoz mérten, ám az itt élő emberek számára mindig történelmi, kulturális és gazdasági jelentőséggel bírt. Ezeket tekintetbe véve, akár azt is állíthatom, hogy a Kárpát-medencében is fontos szerepe volt, van, s a jövőben is lesz.
Sajnos nem álltunk meg minden településnél, falunál, és csak azokról szóltunk, amelyek őseink, a magyarság szempontjából voltak érdekesek és jelentősek…
Arról sem esett szó, hogy Kistapolcsány a törökdúlás alatt megyeszékhely volt, mivel Bars vármegye annyira veszélyeztetett lévén, hogy költöznie kellett. Ennek okán 1561-től 1723-ig majdnem az összes megyegyűlést ott tartották. Kistapolcsány egyúttal bírósági jogot is kapott, aminek jelképe, vagy bizonyítéka a pellengér, amely mind a mai napig áll és igen ritka történelmi emlék…
Nem szóltunk a verebélyi érseki nemesi székről sem. Történetét Ethey Gyula (1878-1957) „A verebélyi érseki nemesi szék” című könyvében oly szépen és gazdagon megírta. A könyvből tudom, hogy eme intézmény gyökereit még első királyunk, Szent István korában kell keresnünk. Az egyházi nemesség az ország védelmében is fontos szerepet töltött be. Sok évszázados küzdelmekben vettek részt, de nem kerülhették ki végzetüket, a verebélyi szék utolsó közgyűlését 1848. február 21-én tartották. Pecsétjeiket és egyes tárgyaikat az esztergomi hercegprímásnál helyezték letétbe, több zászlajukat pedig a verebélyi templom fogadta be. Vajon mi lett a sorsuk?
A curiális székházat nemes célokra ajánlották fel, mégpedig a magyar nyelv terjesztésének feladataira, és ebből kiindulván a házat a Magyar Nemzeti Színház nyugdíjas színészeinek otthonává alakították át, mígnem elárverezték, s így került magánkézbe.
Ethey Gyula a verebélyi prediális nemesség sorsát imigyen összegezi: „A Zobor ormáról a költő énekét hozza felém a szellő: Nyitra te is siratod vesztét sok hős fiadnak s bérceid orma felett gyászéj fátyla lobog… Mögöttem a nagyvezekényi csatatér bronzoroszlánja figyelmeztet arra, hogy itten gyakran kő-köven nem maradt. Zivataros múlt után küzdelmes jelen, mely során 1938. november 10-én Verebély visszatért Magyarországhoz. Itt maradtam én, aki – tekintet nélkül a változó határokra – közös emlékül teszem le fogyatékos munkámat a harcos elődök csendes sírhalmára!”
A visszacsatolási éveket követően – nem tartottak sokáig – Verebélyen és a környékbeli falvakban különböző egyesületek, egyletek, s magyar intézmények alakultak. Közülük említésre méltó a Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület Népfőiskolája.
Végzősei néhányan az évek múltán, amikor az ötvenes években megnyíltak Csehszlovákiában a magyar iskolák, katedrát kaptak. Ugyanis nagy volt a pedagógushiány és a népfőiskolát végzett magyar lányok alkalmasnak bizonyultak a tanítói pályára. Nagycétényben, szülőfalum iskolájában áldásos munkát végzett Galgóczi Katalin és Kucsera Anna. De ez már egy újabb fejezet lenne, újkori történelem az őseink nyomában.
Hozzászólások