Vámbéry Ármin (1832-1913), tudós, nyelvész, Ázsia-kutató, utazó és egyetemi tanár ugyan Szentgyörgyön született, de gyermekkorát Dunaszerdahelyen töltötte. Aztán tizenhárom esztendős korában visszaköltöztek szülővárosába. Az egyik életrajzírója azt jegyezte fel Vámbéryról, hogy a feltűnően bicegő gyerek gyékénytarisznyájába gyűjtötte a környékbeli mocsarakban összefogdosott piócákat és azokat eladta a helyi patikusnak. Hát ebből a sanyarú sorsú, piócákat fogdosó legénykéből lett a „nagy dervis”, akit a dunaszerdahelyiek számontartanak és különös tisztelettel megbecsülnek.
Intézményeket neveztek el róla, nevét utca is viseli, élénk társadalmi és kulturális rendezvényeket szervez a Vámbéry Polgári Társulás, amelynek legalább hetente színhelye a közkedvelt Vámbéry Irodalmi Kávéház. A kávéház megalapítója, kiötlője, vagy szülőatyja Hodossy Gyula költő, a Lilium Aurum Kiadó igazgatója volt még 1998-ban.
Általában csütörtök este gyűlnek össze és tartanak irodalmi esteket a csendes és minden igényt kielégítő kávéházban…
Magamról elmondhatom, hogy immár másodízben kaptam megtisztelő meghívást – egy picit az irodalmi est szereplőjeként – az irodalmi kávéházba. Az első alkalommal 1998 szeptemberében magyarországi vadászírókat kísértem el Dunaszerdahelyre; a jó emlékű Tálosi Istvánt, a budapesti TerraPrint Kiadó igazgatója volt – sajnos a múlt esztendő áprilisában elhunyt – és Beregszászy Györgyöt. Tálosi István a kiadó terveiről beszélt, amelynek fő profilja a vadászkönyvek kiadása, megjelentetése volt, Beregszászy György pedig a Vadász Könyvklub tevékenységét ismertette. Csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy a TerraPrint Kiadó hathatósan támogatta a felvidéki magyar vadászirodalmat és felélesztette szinte már haló poraiból…
Most azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy ez év márciusában ismét meghívót kaptam Hodossy Gyula igazgató úrtól, felkértek, hogy mutassam be a kávéház vendégeinek egy első kötetes vadászíró, Gazdag József könyvét, amely a vadvédelemről, társas és egyéni vadászatokról szól, Csallóköz titkaiba avat be és az erdészházak rejtelmeit is elénk tárja. Talán mondanom sem kell, hogy a megszólítást örömmel vettem, hisz alig-alig akad rá mód és lehetőség, hogy az ember a nyilvánosság előtt vadászkönyvről, konkrétan a „Csallóközi vadászatok” című kötetről mondhasson véleményt.
A szerzőről, Gazdag Józsefről előzőleg annyit tudtam, hogy vérbeli erdész-vadász dinasztia sarja, maga is erdészeti szakiskolát végzett. Már a dédnagyapja is erdész volt, a cseklészi Esterházy-család fővadásza, de a régi erdész lemenőági utódai is megfertőződtek a vadászat szenvedélyétől és szépségeitől. Azon vadászok közé tartozik, akik vallják, hogy „vadászni kell”, de a „hogyan?” kérdésre helyezik a hangsúlyt, keresik a választ, ami a vadászat igen fontos része, küldetése…
Nos, ezekről beszélgettünk a könyv ismertetőjének ürügyén nomeg a könyv nyelvezetéről, az igen fontos lektori munkáról is szó esett. Gazdag József könyve őrzi Csallóköz nyelvvilágának gazdagságát, színességét, a tájegység nyelvének jegyeit. „A panyóra való, azaz panyókára való, lepedőnyi, vagy limbus, csatakos limbus, vagyis posványos” nyelvünkben nem mindennapos kifejezések. Egyébként a Csallóköz – a magyarság szempontjából igen fontos -, világát bemutató könyv nemcsak a vadászok érdeklődését keltette fel, amit az irodalmi esten megjelent közönség összetétele is bizonyít.
Néhányukról nagyon röviden: Brányik Sándor futballedző, de figyeli a vadászirodalmat is, néhány recenziót már írt vadászkönyveinkről. Presinszky Lajost, a Somorjai Tájmúzeum igazgatóját a vadászat néprajzi szempontból érdekli. Végh László, a Bibliotheca Hungarica (Somorján működik) igazgatója sem vadász, de a vadászkönyveket irodalmunk fontos részének tartja. A szerzői esten jelen volt még Zirig Árpád költő és pedagógus, aki „felhagyott” a vadászattal, persze nem önszántából, hanem a körülmények úgy alakultak.
Örültünk Gúgh Béla volt iskolaigazgató jelenlétének, akit a Meciar-kormány idején fosztottak meg tisztségétől. Most szakfelügyelőként működik, de mint mondotta, van még egy éve a nyugdíjig és azt szeretné tanítással eltölteni és pedagógusként – nem hivatalnokként – vonulni nyugdíjba. Örültünk Barak Lászlónak is, a Nap Kiadó igazgatója, több verseskötet szerzője és mint lapgazda fontosnak tartja a vadászat és vadászirodalom népszerűsítését. Huszár László a Gyurcsó Alapítványtól azzal biztatott, hogy a közeljövőben megjelenik majd Csiba Lajos csallóközi vadász, ornitológus naplója, amelyet a negyvenes évek elején írt. Csupán a támogatás okoz gondot, vagyis a napló kiadására nem gyűlt még össze a pénz…
Gazdag József könyvének bemutatójáról nem hiányoztak a vadászok sem. Közülük talán Gódány Lászlót, Egyházkarcsa polgármesterét említeném, akinek múzeumnak beillő gyűjteménye van.
Trófeái mellett megtalálhatjuk Csallóköz gazdag vadállományának példányait. Gyűjteményének gyöngyszeme a Klenócon elejtett gímszarvasának agancsa, amely 223,19 bírálati pontot ér, és jelenleg a hetedik legjobb aranyérmes agancs Szlovákiában. Ám említésre méltó Gódány László könyvgyűjteménye is, nemcsak a vadászatot tartja elsődlegesnek, hanem a vele kapcsolatos szellemi értékeket is…
A dunaszerdahelyi esten Gazdag József, a természethez közel álló ember könyvét ismerhettük meg, de ízelítőt kaphattunk érzelmi világából, lelki élményeinek gazdagságából is.
Hozzászólások