A valódi rockzene méltatlanul mellőzött a magyar médiában. A televíziók és rádiók javarészt csak „műanyag” zenét adnak, megkísérelve ezzel teljesen debillé változtatni az embereket. Feladatomnak érzem, hogy kinyissam a még bezárt szemeket és füleket, mert nekem a rockzene már oly’ sok mindent adott, hogy viszonoznom kell valahogy a dolgot. Csapjuk hát fel együtt a Rocklexikont!
Black Sabbath – Heaven And Hell
(Warner, 1980)
1980 egy olyan év volt, amely jó néhány klasszikusnak nevezhető lemezt „termett”. Ilyen többek között a Miamiban rögzített Heaven And Hell is. Ozzy Osbourne távozása után Ronnie James Dio lett a Black Sabbath énekese, mely tény valódi vérátömlesztésként hatott a zenekarra. Dalszövegei (a lemez összes szövege tőle származik) még olvasva is élményszámba mennek, de ha énekli őket, az minden pénzt megér! De nem csak egy emberről szól a történet, itt vannak a hangszeres félistenek, Tony Iommi (gitár), Geezer Butler (basszusgitár), Bill Ward (dob) és kisegítőként Geoff Nichols (billentyűs hangszerek) is. A nagyszerű és erőteljes hangzásért Martin Birch producert illeti dicséret.
A lemez nyolc dala első hallgatásra belevésődik az ember tudatába, szívébe. A nyitó Neon Knights az abszolút sláger, számtalan fiatalabb zenekar feldolgozta már, és valószínűleg még fogják is. Van itt minden, pörgő tempó, sárkányok, királyok, angyalok, ami csak kell. Király dal! A Children Of The Sea egy líraiként induló, majd málházós riffekkel folytatódó szerzemény, melynek meseszerű szövegében a Tenger Gyermekei elveszítik a Felkelő Napot. Szép történet, érdemes olvasgatni és hallgatni is. A Lady Evil tipikus Hard Rock, Iommi szépet szólózik a végén. Gonosz asszony, akinek tenyeréből eszik a sötétség – ő a férfiember egyik legtitkosabb vágya, nemde? Ha-ha! A címadó Heaven And Hell újra slágeres téma, de lassabb a nyitó Neon Knights-nál. A szöveg jó és rossz harcáról szól, itt található az egyik kedvenc sorom, ami nagyjából így szól: „Aki szeret élni, az nem bűnös”. A Wishing Well jól táncolható dal, házibulikra forrón ajánlott! A Die Young a lemez másik gyors tétele. Szépek a leállások, a zongorás szösszenetek, a szólók, egyszóval talán az album legjobb dala. Szövege a „Rock & Roll-életvitel” népszerűsítésében erős: „Élj a mának!” – hirdeti Dio mester. A Walk Away egy igazi kakukktojás, hangulatilag valahogy kilóg a többi dal közül. Ha más énekelné, talán nem is lenne jó, de így az. A lemezt egy lírai dal zárja, ez a Lonely Is The World. „Igen, magányos a világ, ez lehet a legszomorúbb dal, amit valaha hallottam. Igen, Magányos a nevem, talán az élet egy vesztes játszma.” – énekli Dio. És talán igaza is van, talán néha mind magányosak vagyunk legbelül. A lemezborító cigiző, pókerező angyalkái is azt sugallják, hogy nem vagyunk tökéletesek. Mert a világunk Menny és Pokol, ahol egyszerre angyalok és ördögök vagyunk.
Hozzászólások