Mindig új idők jönnek
de a vágyak régiek
rabok vagyunk mind
rácsokra tekint
minden reggel a szemünk
mégis mindig felkelünk
görcsös dal a csend
nem áll be a rend
A szellemünk lélegzik
levegő-isteneink
rácson kopognak
bevigyorognak
dohos tömlöceinkbe
s beleköpünk a ködbe
kit találunk el
már nem érdekel
Szeresd a nőt!
Szeresd a férfit!
Valaki lőtt
Valaki vérzik
Mindig új idők jönnek
ám a vágyak régiek
Rabod vagyok még?
Vagy csak szeretnék?
Te vagy a kozmosz a rácsokon túl
Egy görcsös dallam a szívembe szúr
Hozzászólások