Mikor elgyengülsz és érzed, hogy nincs tovább,
Eljön a varjú és csendesen vár reád.
Testedet elhagyva a lelked útra kél,
Fekete szárnyakon repít a szabad szél.
Örökös otthonod most már a túlvilág,
Nem sebezhet meg több rút gondolat-szilánk.
A varjú visszatért, most ágyam szélén ül,
Elrepít hozzád majd, ha testem már kihűl.
Hozzászólások