Párokat köpköd a táncterem,
rágja az éjszaka lágy neszét,
kínozza őket a kényelem,
s ész nélkül bomlanak szerteszét.
Meztelen dombokon járt a szél,
S széthordta az örök szenvedélyt,
a remény Korinthoszban él,
lelünk e valaha ennyi kéjt?
Éhes férfiaknak sörén
kínlódik a türelem,
korinthoszi lányok ölén
virágozna szerelem.
Szerelmes fiaknak sötét
fogalom a fegyelem,
korinthoszi lányok ölén
megterem a kegyelem.
Tett nélkül élvez most száz legény,
kapkodva nyüzsög a nők raja,
gyorsírva nyeli most egy regény:
lobog a ruhátlan nők haja.
Száz és száz meztelen nő zenél
férfiak elkopott vágyain.
Buzgott-e ezen a földtekén
valaha egyszer is ennyi kín?
Éhes férfiaknak sörén
kínlódik a türelem,
korinthoszi lányok ölén
virágozna szerelem.
Szerelmes fiaknak sötét
fogalom a fegyelem,
korinthoszi lányok ölén
megterem a kegyelem.
Fáradó férfiak hangja szól
ledér nők mézédes keblein,
éhesen kötöz száz s elrabol
ifjaknak éhező álmain.
Álomnak fia lett, neve kéj,
akarat már régen nem arat:
Hölgyeknek vágya a szenvedély,
igába vonult most száz adat.
Álmos férfiaknak sörén
kínlódik a türelem,
korinthoszi lányok ölén
elhervadt a szerelem.
Szerelmes fiaknak sötét
fogalom a fegyelem,
korinthoszi lányok ölén
unalom a kegyelem.
Hozzászólások