– Beszélgetés Sándor Edittel –
„Cserepes az ajka,
ilyen a Tisza partja,
mint sós tengeri dagály,
így terül el a szegedi aszály…”
Sándor Edit
Nyár és Szeged. Forr, lebeg a poros levegő, vibrál a város, száraz egének azúrja alatt. Benn, a munkaszobában azonban kellemes hűs vár, és napvilágítás helyett egy teljesen más fényforrás, mely egyben munkaeszköz is. Edit le nem tagadhatja, hogy művészlélek. Megjelenése érzéket sugall az alkotásra, összhangot a színek, a tárgyak, akár a lelkek közötti kombinációra. Nem új, sokak számára azonban mégis ismeretlen művészeti ágban örökíti meg mindezt, különös tehetséggel kreálva artisztikus mesét, fantáziaálmot, vonalfabulát a pauszfólián.
– Mit jelent az elektrográfia?
– Talán Bohár András szavaival tudnék leginkább a kérdésre felelni, aki nemcsak gyakorlati, hanem elméleti művelője is az elektrográfiának. Tehát: minden olyan elektronikus eszközzel készült képi entitás idesorolható (fénymásológép, fax, számítógép, illetve ezek kombinációja), ami teljesíti a műfaj kívánalmaiból fakadó esztétikai minőséget. Jómagam ezen belül a fénymásológépet használom, mint eszközt, ami helyettesíti a vésőt, a tollat, a ceruzát, az ecsetet, és általa egy úgynevezett képi nyelvet hozok létre elektronikus úton. A módszer egyszerűnek tűnik. Egy képi gondolat kiinduló fázisát, esetleg ritkábban szöveget beteszek a gépbe, és a fénymásolás konkrét pillanatában elmozdítom különböző irányba a papírt, melynek eredményeként a korábban említett képi gondolat megnyúlik, eltorzul, hullámzik, stb. a fénymásoló számtalan funkcióját és effektjét felhasználva. Ez egyben alapot ad arra, hogy beinduljon a fantázia, s megkezdődjön a konkrét alkotás, kézi, de különösen gépi munkával, egyaránt használva a színes és fekete-fehér fénymásolót, melyet alkalmanként kombinálok egyes számítógépes programokkal is fóliarétegek alkalmazásával. Hangsúlyozom újból, a dolog első fázisa egyszerűnek tűnik, a papírmozgatás az egy olyan folyamat, melyet valójában mindenki meg tud csinálni, de nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy a gép kreálta alap elemi érzések, ideák, belső képi rendszerek nélkül fantáziák motiválta alkotásra nem késztet.
– Nálad tehát a fénymásoló és a kézmozgás által kreált kép indítja be a „múzsát”?
– Így is lehet mondani, bár előfordul fordítva is. Azaz először volt múzsa, és annak alapján próbáltam létrehozni, amit elképzeltem.
– Ezt nehezebbnek tartom, mint hogy a képi gondolatból induljon be a fantázia.
– Nehezebb is.
– Fontos a matériaválasztás?
– Nyilván. Bohár András szerint a matériaválasztás (pausz, fólia) a beállítódás alkotói leleményét jelzi, mivel ezek az áttetsző anyagok jelzik metafizikai meghatározottságaink kikerülhetetlenségeit, ugyanakkor nyitottá is teszik az erre irányuló kérdésfeltevéseinket.
– Mikor indult ez az irányzat?
– Nemzetközi szinten már mintegy negyven évvel ezelőtt, az akkori technika vívmányait segítségül hívva. Ilyen volt például a stencil, később és még napjainkban is a xerox, valamint a fénymásoló, a fax, a számítógép, stb. Magyarországon a nyolcvanas években terjedt el ez a képzőművészeti műfaj, melynek tábora a hazánkban használt, nem épp legmodernebb technikai eszközök ellenére is fokozatosan bővül, nagyszerű alkotásokat szülve. Bohár András egyébként a kaposvári egyetemen épp ilyen tanszéket alapít, valószínűleg januári indulással. – Több ilyen jellegű szervezet/szövetség is alakult már, melyekben te is tag vagy.
– Igen. Ilyen többek között az Árnyékkötők FÁME elektrografikai csoportja, vagy a 2001-ben megalakult Magyar Elektrográfiai Társaság (MET).
– Ez utóbbinak alapító tagja is voltál.
Edit mosolyogva bólint.
– Több alternatív csoportosulás működése után a MET az első hivatalos egyesület Magyarországon, mely az elektrográfia műfajának képviseletére vállalkozott. Akit bővebben érdekel, az a www.dsy.hu/met vagy a www.met.inf.hu honlapokon olvashat részletesebben róla.
– Több nemzetközi és hazai kiállításon vettél már részt, egyénileg és csoportban másokkal. Szeged, Győr, Szigetvár, Budapest, Kaposvár, Pisa, Lodz, Temesvár, Havanna, Prága, hogy csak párat említsek. Mikor és hol kerül megrendezésre a következő kiállításod?
– Szeptember 5-én Kaposváron, a Vaszary Képtárban, Mocsári Mária textilművész és Kotnyek István képzőművész társaságában, ahová minden Hetedhéthatár-olvasót szeretettel várunk.
– A képeidet vásárolják is?
– Igen, de nem jellemző. Az az igazság, hogy szkeptikus a vásárlóerő a technika bevonásával készült dolgok iránt.
– Úgy hallottam, egy művésztelep gondolata is foglalkoztat.
– Valóban. Az ötlet Szigetváron született. Egy hétről lenne szó Szegeden, amikor is meghívásos alapon, pályázatok útján a műfajban jártas vagy érdekelt művészek összejöhetnének és konzultálhatnának, tapasztalatcsere útján bővíthetnék ismereteiket. De hangsúlyozom, ez még csak terv, megvalósítása sajnos sok apró és kevésbé apró dolgon múlik, mint például helységek, munkaeszközök, anyagi támogatás szerzése…
Hozzászólások