Gyerekkoromban nem volt ritka az olyan alföldi parasztház, ahol a 48-as hősök, vagy II. Rákóczi Ferenc bekeretezett portréja díszelgett a falon. Hogy olvastak-e valaha egyetlen könyvet is ezek az emberek – a Kincses Kalendáriumon kívül – azt nem tudom, de tény, hogy jól ismerték a történelmi legendákat, és ahogy azt korábban ők is kapták, szívesen meséltek a régi időkről. Így hallottam én is először a kurucokról, Rákócziról, Thökölyről, Zrínyi Ilonáról, de még Cinka Pannáról is.
Talán nem csoda, hogy ezek után különös érdeklődéssel vettem kézbe Passuth László – évtizedek után – újra kiadott regényét, amelynek címe: Sasnak körme között.
Az események az 1660-as években kezdődnek, a szigetvári hős leszármazottainak családjában, ahol az 1643-ban született Zrínyi Ilona neveltetésében a hazaszeret, és a politizálás lány létére is jelentős szerepet játszott. Széles látókörű, talpraesett teremtés volt, akinek felhőtlen ifjúsága akkoriban ért véget, amikor nagybátyját, Zrínyi Miklóst egy vadkan halálra sebezte, majd a szervezkedéssel vádolt apját, Zrínyi Pétert az osztrákok lefejezték.
Ilona ebben az időben ment feleségül I. Rákóczi Ferenchez, elkerülve otthonról a Felvidékre, a hatalmas Rákóczi birtokra, ahol hamarosan két gyermeke született, Julianna és Ferenc.
Miután férje fiatalon elhunyt, gyermekei révén a fiatal özvegy lett a hatalmas terület ura. Munkács várába költözött, ami akkoriban az egyetlen része volt az országnak, amit a török nem tartott megszállva, és az osztrákok sem kaparintottak meg.
A gondok akkor kezdtek sűrűsödni, amikor – évek múlva – újra férjhez ment, egy Bécsben lázadónak tartott fiatal magyar grófhoz, Thököly Imréhez. A császár, kimutatva bizalmatlanságát, Munkács várába is osztrák csapatokat akart küldeni, de Zrínyi Ilona ezt a kérést elutasította. Az osztrákok bosszúból három évig szorongatták, ostromolták a várat, minden eredmény nélkül. Végül gyermekeit féltve, és engedve a hazug, áruló szónak, a békés elvonulás fejében átadta a várat. Munkácsról azonnal Bécsbe vittek, ahol elszakították gyermekeitől, és éveken át egy kolostorban tartották fogva.
Közben Thököly Imre újra és újra szembe került a császári csapatokkal, és az egyik csatában foglyul ejtett egy osztrák tábornokot, akiért cserébe szabadon engedték Zrínyi Ilonát.
Ettől kezdve még tizenkét évig éltek együtt, háborúskodásban, bujdosásban, kitartva egymás mellett jóban-rosszban. Végül, amikor a szultán békét kötött a császárral, és már ígéreteiben sem támogatta Thököly csapatait, nem maradt más választásuk, kénytelenek voltak száműzöttként Törökországban leélni hátralévő éveiket.
Zrínyi Ilona 1703-ban halt meg, abban az évben, amikor fia, II. Rákóczi Ferenc, akit gyermekkora óta nem láthatott, de akiről a hírek rendre eljutottak hozzá, kirobbantotta a Felvidéken a szabadságharcot.
Ez csak a rövid vázlat, maga a történet ennél sokkal színesebb, fordulatosabb. Egy valóban példaértékű, nagyszerű jellemet ismerhetünk meg Zrínyi Ilonában. Megnyerő külsejű, a szegényeket támogató, bölcsen gondolkozó, hazáját szerető ember, aki a hosszú ostromévek, majd fogsága idején is reménykedve várta és küldte a titkos üzeneteket férjétől, akit igaz hűséggel szeretett, és aki mellett a végsőkig kitartott, bár tudta, hogy jólétben élhetne, ha behódolna a császári udvarnak.
Passuth László minden regénye igazán olvasmányos, így nem meglepő, hogy ezt sem lehet letenni, olyan érdekesen, érzelemmel töltötten írta meg. Könyve túlmutat Zrínyi Ilona életén, hiszen az elénk táruló történelmi kép ismeretében érti meg az olvasó igazán, hogy német neveltetése ellenére, hogyan is lett a magyarság egyik legnagyobb nemzeti hőse II. Rákóczi Ferenc.
A könyv az Athenaeum Kiadónál jelent meg.
Hozzászólások