Márkus László
Ezek a nyuggerek… (13.)
Változik a világ – írtam korábbi bejegyzésemben.
A változó világgal együtt folyton változik világnézetem is.
No, ez már nem az a világnézet, ami az átkosban szinte kötelezően előírt volt.
Táj nőalakkal
Mit ér a rét pipacsa
Ha nincs ki hajába tűzze
A tenger habja
Sellő nélkül
Költő
Múzsája nélkül
Morfondír
Egy szépséges hottentotta,
Szívemet megdobbantotta.
Karcsú boka, sudár derék,
Tüzes szeme lelkembe ég.
Jer velem
Add hát kezembe kezed
Jer velem
Segítsük egymást át az életen
Ne szégyelld
Ha ajkunk gyakran összeforr
Ezek a nyuggerek… (12.)
Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! – szólt hajdanán a rigmus.
Nincs ez másként ma sem.
Váncza sütőport ugyan már nem kapni, de van viszont e-személyi igazolvány.
Ezek a nyuggerek… (11.)
Remélem, még nem csal meg az emlékezetem.
Gyermekkoromban a burgonya – leánykori nevén: krumpli – népélelmezési cikk volt.
Ennek megfelelően alakult az ára is.
Ezek a nyuggerek… (10.)
Nem sírom vissza az átkost.
Milyen világ az, ahol kötelező volt dolgozni?
Aki nem dolgozott, megbüntették.
Ezt úgy hívták, hogy KMK.
Ezek a nyuggerek… (9.)
Nyugdíjba vonulásomat akceptálandó, pár perccel tizenhét óra után megállt karórám mutatója. Gondolom, ezen gesztusával a műszak végét jelezte, meg azt, hogy egy nyuggernek nem kell már méricskélnie az időt. Nem oda Buda.
Ezek a nyuggerek… (8.)
A meggazdagodás útjára lépek.
Előzmények.
Mint előrelátó nyugger, fogyókúrába kezdtem.
Ezek a nyuggerek… (7.)
A ’zördög nem alszik.
Én is csak igen keveset.
Ebből fakadóan, ma hajnalban újabb isteni szikra pattant ki a fejemből.
Ezek a nyuggerek… (6.)
Idáig konszolidált életet éltem.
Muszáj volt alkalmazkodnom az egyenszürke tömeghez.
Most fel szeretném szabadítani magam.
Ezek a nyuggerek… (5.)
A nyuggerlét csöppet sem unalmas.
Rendre új felfedeznivalók várnak rám.
A minap kitaláltam, hogy miért olcsóbb jóval a nyugger bérlet a normál bérletnél.
Partnereink
