Tiszlavicz Mária | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Tiszlavicz Mária

Tiszlavicz Mária írásai: 9
Tiszlavicz Mária

Egy tábla csokoládé

Alig kapok levegőt, miközben felkapaszkodom a buszra. A szívem most fog kiugrani a mellkasomból. Talán jobb is lenne, ha elterülnék itt a koszos padlón a hunyorgó lámpák alatt, és soha többet nem kéne az utolsó járattal hazamennem. Ezredszerre is megfogadom, hogy nekiállok új munkát keresni. Talán holnap, rögtön ébredés után…

Utolsó karácsony

– Kristóf! Azonnal vedd ki a tűzgyíkod a sütőből! – Nem én voltam! – visítja Kristóf, de szavait elnyomja a fellobbanó tűz. Égett fa szaga tölti be a földszintet. – Megyek – sóhajtja a nővérem, és a kezembe adja a karácsonyi díszekkel teli dobozt.

Alkony

Hűvös kék pillantása azonnal foglyul ejtett. Belevesztem tengerszemébe, pedig épp kinevetett, amikor először találkoztunk. István nevetve nyújtotta kezét, hogy felsegítsen a szikláról. Lábunk alatt tajtékos hullámok rohantak a köveken, bokánkra hideg víz fröccsent. – Nem mondták, hogy csúszik?

Bolond, bolond világ

– Mindenki bolond – jelentette ki Alfréd meggyőződéssel. Csak bámultam rá a teám fölött, és nem szóltam semmit. Mégis mit mondhattam volna? Ha úgy vesszük, igaza volt, ha úgy vesszük, nem. – Szerinted nem? – nézett rám bozontos szemöldöke alól.

Mellékhatás

Felix Auer nyomozó lefékezett a rendőrautók mögött, túl Klagenfurt határán. Az egyenruhás Nora és az apja, Ralf Kramer parancsnok már ott álltak a kordon mellett, egy poros, nyomvályús erdei úton.

Keringő

Igenis megmutatja Dávidnak, hogy nem az az ijedős fajta! Panka nagy levegőt vett és átlépte az elhagyott üvegház küszöbét. Hiába zárták el kordonnal a park látogatói elől, a fiatalok rendszeresen beszökdöstek az épületbe titkos légyottokra.

A gomb

Mindig mondtam neki, hogy ügyeljen a gombjaira. Miközben a rokonok és a barátok sorra elköszönnek tőle, lopva nézem az öltönykabátját. A második gombja csak két cérnaszálon lóg. Elég egy óvatlan mozdulat, hogy leszakadjon.

Régi, elfelejtett karácsonyok

Glória idegesen araszolt a dugóban. Még csak délután fél öt volt, de már sötétség ült a városon, a lámpák sápadt fényében kavargott a hideg. A délelőtti hóesésből csak a csúszós latyak maradt mindenütt. Az utcákat megtöltötte a kipufogóbűz és a kürtőskalács édes illatának egyvelege.

Eső

Zuhogott az eső.
Álltunk egymás mellett, némán, a vár romos ablakából néztük a cseppeket. Köd gomolygott a dombok hátán, megült a völgyekben és a köztünk feszülő csendben.
Nem beszéltünk.



Archívum

Hirdetés