Antos Árpád | Barangolások Erdélyben 83. – Nagybánya

Nagyvilág

Barangolások Erdélyben 83. – Nagybánya

Ötödik utazás (8. rész)

Nagybánya

Az István-torony

A Rozsály-hegység lábánál, a Zarzár folyó partján elterülő ipari város Nagybánya. Lakóinak száma száz év alatt tízszeresére nőtt. Ma kb. 150 000. Ebből 20% magyar. Jelentős bányavidék: környékén arany, ezüst, ólom és sokféle ásvány található a föld alatt.

A várost a II. Géza által betelepített, később elmagyarosodott szászok alapították 1142 körül. Ők alapozták meg a bányászatot, mely az évszázadok során a város jelentőségét fokozatosan növelte. A bányászati szabadalmakat Nagy Lajos király 1347-ben adományozta a városnak. Mátyás király 13 000 arany forintért a bányákat bérbe adta. 1468-tól pénzverde működött a városban.

Az erdélyi nagyvárosban a bányászaton kívül a mezőgazdaság is jelentős. Környékén kiváló gyümölcsök – főként alma – terem. Kellemes éghajlatán megterem a szelídgesztenye. Őszi begyűjtése hagyományos népünnepély.

Szilágyi Erzsébet lakóháza, a jobb oldali gótikus kapu

Észak-Erdély legjelentősebb városának kevés műemléke van. A XV. századi Szent István templomból az 1769-es villámcsapás okozta tűzvész után csak a torony maradt meg. 35 méter magas, 4 fiatornyos, tűzfigyelő-hely volt.

A Fő téren áll a Hunyadi János által épített Erzsébet-ház. Nevét arról kapta, hogy a hadvezér halála után özvegye – Szilágyi

Lendvay Márton szülőháza az emléktáblával

Erzsébet – sokáig a ház lakója volt. A szomszédos házban született Lendvay Márton (1807-1858) a magyar nyelvű színjátszás jeles személyisége. Márványtábla emlékeztet rá.

A közeli sarokház egykor az Arany Sas fogadó volt. Az erdődi esküvő után Koltóra utazás közben – kocsijuk kerekének eltörése miatt – Petőfi Sándor feleségével itt töltötte első éjszakáját.

Nagybányát elsősorban a festészet iránt érdeklődök keresik fel. A nemzetközi hírű festőiskola és műhely alapítása Hollósy Simon nevéhez köthető, aki a közeli Máramarosszigeten született 1857. február 21-én. Münchenben kezdte festészeti tanulmányait. Első sikerei után a német városban festőiskolát nyitott, melyben sok magyar fiatal kezdte pályáját. Festő barátai – Réti István és Thorma János – rábeszélésére iskoláját 1896-ban szülőföldjére, Nagybányára helyezte át. Csatlakozott hozzájuk Ferenczy Károly és Iványi Grünwald Béla. A Zazar folyó közelében, a Klastrom réten, a Jókai dombon alakították ki műterem-kertjüket. Az alapítók különböző egyéniségek eltérő festő-stílussal. De abban egyezőek, hogy az európai irányzatokat igyekeztek meghonosítani a magyar képzőművészetben. Ők voltak azok, akik a magyar festészetben műterem helyett a szabadban festettek. Az ún. plein air festészet előfutárai voltak hazánkban.

1902-ben Hollósy Simon kivált a társaságból. A megmaradt „négyek” nagybányai Szabad Festő Iskolává alakították át közösségüket. Még előképzettség nélküli tehetséges fiatalokat és befogadtak. Czóbel Béla, Maticska Jenő, Mikola István, Ferenczy Valér, Béni és Noémi is itt kezdte művészi pályáját. 1911-ben Réti István, Thorma Jánor és Ferenczy Károly vezetésével megalakult a Nagybányai Festő Társaság. A II. világháború végéig működött a közel 100 tagból álló Társaság. Egy ideig velük dolgozott Csók István is.

A Szentháromság templom mögött található Képzőművészeti Múzeumban a festő-iskolák, műhelyek művészeinek néhány híres képét tekinthetjük meg.

(A szerző felvételei)

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Barangolások Erdélyben 83. – Nagybánya”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés