Ötödik utazás (15. rész)
Moldvai (bukovinai) kolostortemplomok
Moldovita
A közel másfélezer méteres magasságból sok hajtűkanyaros úton leereszkedve értünk a Kárpátokon túli Moldva északi területére, Bukovinába. A tájat körös-körül fenyves erdők borítják, hiszen még ezer méteren vagyunk. A hegyeket kanyargós, szűk völgyek szabdalják, az utak mentén kőgörgeteges patakok csobognak. A legelőkön tehéncsordák és birkanyájak legelésznek. Egy-egy kilátóponton megállva, a metszően tiszta levegőt élvezve gyönyörködtünk a festői tájban. E vidéken találkozik a Keleti-Kárpátok hegyvilága és Bukovina dombokkal tarkított síksága.
Bukovina nemcsak hegyek és mezők közötti átmeneti táj. Évszázadokkal ezelőtt itt találkozott a bizánci kultúra a nyugat-európaival. A kettős hatású művészeti értékek jelentős része máig megmaradt a görögkeleti egyház XV-XVI. században épült kolostoraiban és templomaiban. Egykor több mint 200 monostor működött a völgyek mélyén, patakok partján.
A kőből, erős fallal körített kolostorok jelentős része ma is működik. Felújításukban az UNESCO nagy támogatást nyújtott. Többet közülük a Világörökség részének nyilvánítottak.
A kolostortemplomok építése a görögkeleti (ortodox) egyház előírása szerint történt. Szentélyeik a keleti, a főbejárat a nyugati oldalon találhatók. Hármas felosztásúak: zárt előcsarnok (narthex) után az oszlopokkal tagolt hajó (naosz), majd ettől a szentképfallal (ikonosztázis) elválasztott oltárrész következik. Előfordul olyan építési mód is, melyben a zárt narthex előtt egy nyitott, fedett rész is van. Ez az exonarthex. A gótikus stílus e tájra 150-200 évvel később ért el Európa nyugati részéből. A XVI. században épült templomok hajóinak oldalfalait mérműves gótikus ablakok törik át. Megvilágítják a bizánci hatású freskókat.
Az uralkodó fejedelmeknek volt csak joguk templomaikhoz tornyot építtetni. A gazdag földesurak (a bojárok) csak torony nélküli templomokat emeltethettek. A tornyok egyre magasabbra nőttek. A legidősebb, a voroneti még csak egyemeletes. „Apa-torony”-nak is nevezik. Moldovita templomának tornya kétemeletes. Ő a „gyermek”. Sucevita templomához már három emelet magas torony készült. Ő az „unoka”. Moldva három fő ortodox temploma három generáció alatt épült.
A művészettörténet azokat a kolostortemplomokat tartja jelentőseknek, melyeknek nemcsak belső, hanem külső falait is festményekkel borították. A falak minden négyzetméterét, főként vallási tárgyú kép díszíti. A külső falak festményeit a XVI. században mindössze kb. 60 év alatt készítették, 1530 és 1590 között. A képek tartalmi felosztása hármas: történelmi, teológiai és filozófiai témákat dolgoztak fel a kolostorok művészei. Természetes alapanyagokat használtak. A piros, a sárga és a zöld festéket agyagból vonták ki, a kéket azoritból. A freskók alapszíne jellemző a kolostorra. Például a moldovitai az aranysárga, a voroneti a kék. A festők a hegyek közötti szélsőséges időjárás miatt évenként alig 3-4 hónapig dolgozhattak. Sajnos sok helyen ismeretlen maradt a világhírű művek alkotóinak neve.
A kutatók még ma is vitatják, hogy milyen indíttatásból festettek képeket a templomok külső falára, mely nem jellemző más tájakon. Az 1500-as évek előtt piros-, sárga- és zöldmázas cserepekkel borították a falakat. Egyes vélemények szerint ennek felváltására jött az ötlet, hogy az írni és olvasni nem tudó nép vallási tanítását segítő képeket ne csak a belső falakra, hanem a külsőkre is fessék fel. Ezzel jelentősen megnövelték azokat a falfelületeket, melyekre a Biblia tanításait festették. Van olyan vélemény is, mely azt állítja: a nyugati templomok külső falain elhelyezett szobrok mintájára kerültek ki a szabadba a festmények.
A képek témaválasztásában megfigyelhetők az ortodox egyház szabályai. Minden templomon azonos tartalmú jelenetsorok láthatók, más-más megfogalmazásban. Így például a szentély falán egymás alatti sorokban vértanúk és szentek menetelnek a középen trónoló Krisztus felé.
A szentélyfal teljes képén a Teremtést, a templom nyugati oldalán az Utolsó ítéletet ábrázolták az alkotók. A kezdetet és a véget. Görög betűkkel is jelezve: alfa és omega. Az oldalfalakon megtaláljuk a Szűz Máriát dicsőítő himnusz képsorát, Jézus családfáját, többnyire ószövetségi próféták és ókori tudósok között. Az azonos témák különbözőségét a festők eltérő tehetsége, a képek részleteinek kidolgozottsága jelenti.
Van azonban egy különlegesség is, mely egyedi a moldvai kolostorok között: ez az ún. voroneti kék, a festmények alapszíne. Máig megfejtetlen, hogy milyen anyagok összekeverésével hozták létre azt a bizonyos kék színt, mely azóta utánozhatatlan. (Vajon mit keverhettek az azorithoz?)
A művészek egyéniségüknek és származásuknak megfelelően több helyen az utolsó vacsora asztalára jellegzetes helyi ételeket festettek, vagy az utolsó ítélet jelenetsorában az angyalok kezébe harsona helyett havasi pásztorkürtöt adtak.
Hozzászólások