Antos Árpád | Barangolások Erdélyben 90. – Moldvai kolostortemplomok

Nagyvilág

Barangolások Erdélyben 90. – Moldvai kolostortemplomok

Ötödik utazás (15. rész)

Moldvai (bukovinai) kolostortemplomok

Moldovita

A közel másfélezer méteres magasságból sok hajtűkanyaros úton leereszkedve értünk a Kárpátokon túli Moldva északi területére, Bukovinába. A tájat körös-körül fenyves erdők borítják, hiszen még ezer méteren vagyunk. A hegyeket kanyargós, szűk völgyek szabdalják, az utak mentén kőgörgeteges patakok csobognak. A legelőkön tehéncsordák és birkanyájak legelésznek. Egy-egy kilátóponton megállva, a metszően tiszta levegőt élvezve gyönyörködtünk a festői tájban. E vidéken találkozik a Keleti-Kárpátok hegyvilága és Bukovina dombokkal tarkított síksága.

Bukovina nemcsak hegyek és mezők közötti átmeneti táj. Évszázadokkal ezelőtt itt találkozott a bizánci kultúra a nyugat-európaival. A kettős hatású művészeti értékek jelentős része máig megmaradt a görögkeleti egyház XV-XVI. században épült kolostoraiban és templomaiban. Egykor több mint 200 monostor működött a völgyek mélyén, patakok partján.

A kőből, erős fallal körített kolostorok jelentős része ma is működik. Felújításukban az UNESCO nagy támogatást nyújtott. Többet közülük a Világörökség részének nyilvánítottak.

A kolostortemplomok építése a görögkeleti (ortodox) egyház előírása szerint történt. Szentélyeik a keleti, a főbejárat a nyugati oldalon találhatók. Hármas felosztásúak: zárt előcsarnok (narthex) után az oszlopokkal tagolt hajó (naosz), majd ettől a szentképfallal (ikonosztázis) elválasztott oltárrész következik. Előfordul olyan építési mód is, melyben a zárt narthex előtt egy nyitott, fedett rész is van. Ez az exonarthex. A gótikus stílus e tájra 150-200 évvel később ért el Európa nyugati részéből. A XVI. században épült templomok hajóinak oldalfalait mérműves gótikus ablakok törik át. Megvilágítják a bizánci hatású freskókat.

Az uralkodó fejedelmeknek volt csak joguk templomaikhoz tornyot építtetni. A gazdag földesurak (a bojárok) csak torony nélküli templomokat emeltethettek. A tornyok egyre magasabbra nőttek. A legidősebb, a voroneti még csak egyemeletes. „Apa-torony”-nak is nevezik. Moldovita templomának tornya kétemeletes. Ő a „gyermek”. Sucevita templomához már három emelet magas torony készült. Ő az „unoka”. Moldva három fő ortodox temploma három generáció alatt épült.

A művészettörténet azokat a kolostortemplomokat tartja jelentőseknek, melyeknek nemcsak belső, hanem külső falait is festményekkel borították. A falak minden négyzetméterét, főként vallási tárgyú kép díszíti. A külső falak festményeit a XVI. században mindössze kb. 60 év alatt készítették, 1530 és 1590 között. A képek tartalmi felosztása hármas: történelmi, teológiai és filozófiai témákat dolgoztak fel a kolostorok művészei. Természetes alapanyagokat használtak. A piros, a sárga és a zöld festéket agyagból vonták ki, a kéket azoritból. A freskók alapszíne jellemző a kolostorra. Például a moldovitai az aranysárga, a voroneti a kék. A festők a hegyek közötti szélsőséges időjárás miatt évenként alig 3-4 hónapig dolgozhattak. Sajnos sok helyen ismeretlen maradt a világhírű művek alkotóinak neve.

A kutatók még ma is vitatják, hogy milyen indíttatásból festettek képeket a templomok külső falára, mely nem jellemző más tájakon. Az 1500-as évek előtt piros-, sárga- és zöldmázas cserepekkel borították a falakat. Egyes vélemények szerint ennek felváltására jött az ötlet, hogy az írni és olvasni nem tudó nép vallási tanítását segítő képeket ne csak a belső falakra, hanem a külsőkre is fessék fel. Ezzel jelentősen megnövelték azokat a falfelületeket, melyekre a Biblia tanításait festették. Van olyan vélemény is, mely azt állítja: a nyugati templomok külső falain elhelyezett szobrok mintájára kerültek ki a szabadba a festmények.

A képek témaválasztásában megfigyelhetők az ortodox egyház szabályai. Minden templomon azonos tartalmú jelenetsorok láthatók, más-más megfogalmazásban. Így például a szentély falán egymás alatti sorokban vértanúk és szentek menetelnek a középen trónoló Krisztus felé.

A szentélyfal teljes képén a Teremtést, a templom nyugati oldalán az Utolsó ítéletet ábrázolták az alkotók. A kezdetet és a véget. Görög betűkkel is jelezve: alfa és omega. Az oldalfalakon megtaláljuk a Szűz Máriát dicsőítő himnusz képsorát, Jézus családfáját, többnyire ószövetségi próféták és ókori tudósok között. Az azonos témák különbözőségét a festők eltérő tehetsége, a képek részleteinek kidolgozottsága jelenti.

Van azonban egy különlegesség is, mely egyedi a moldvai kolostorok között: ez az ún. voroneti kék, a festmények alapszíne. Máig megfejtetlen, hogy milyen anyagok összekeverésével hozták létre azt a bizonyos kék színt, mely azóta utánozhatatlan. (Vajon mit keverhettek az azorithoz?)

A művészek egyéniségüknek és származásuknak megfelelően több helyen az utolsó vacsora asztalára jellegzetes helyi ételeket festettek, vagy az utolsó ítélet jelenetsorában az angyalok kezébe harsona helyett havasi pásztorkürtöt adtak.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Barangolások Erdélyben 90. – Moldvai kolostortemplomok”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások