Ortodox templom Lappeenrantában
Helsinkiből kelet felé vesszük az útirányt, és felkeressük a Saimaa-tó környékének néhány nevezetességét: érdekes városokat, és egy különleges természeti képződményt.
Finnországi viszonylatban Helsinkitől nem túl messze, 230 kilométerre fekszik Lappeenranta, a Saimaa-tó déli partján. A város mellől indul a tengeri összeköttetést biztosító Saimaa-csatorna a Finn-öböl felé. Azonban ami a hozzánk hasonló turista számára fontosabb, hogy kulturális értékekben különösen gazdag a város. Itt találjuk Finnország legrégebbi, 1785-ben emelt ortodox templomát. A kicsi, szürkére festett templom ugyan nem bővelkedik különleges értékekben, mégis érdemes megtekinteni belsejét, a szép festményeket, kegytárgyakat.
Imatra: a vízerőmű környéke. Balra a Vuoksi száraz medre, jobbra az erőmű.
A templomhoz közel, a tóba benyúló félszigeten áll a 18. századi erődítmény. 1800-as években épült raktárépületeiben történeti és művészeti kiállításokat nézhetünk meg. Az erődítménytől a Kristiinakatu-n jutunk a belvárosba – 1649-ben Krisztina királynőtől kapta Lappeenranta a városi jogokat, innen az utca elnevezése. A belváros kedvelt tere a park, benne az 1795-ben épült fatemplommal, és a 61 évvel később épült harangtoronnyal. A parktól nem messze áll a víztorony, ha sikerül feljutnunk a tetejére, szép panoráma tárul elénk a környékre, a Saimaa-tóra.
Imatra: A Vuoksi medre és a „Korona-park” részlete
Imatra hírét a Vuoksi-vízesésnek köszönheti. Már a 18. században közkedvelt volt az utazók körében, 1842-ben turistaközpontot alakítottak ki a vízesés környékén „Korona-park” néven. A 19. század végén ipartelepeket létesítettek a térségben, melyek villamosenergia-igénye szükségessé tette egy vízerőmű építését. 1928-ra készült el az erőmű, közvetlenül a vízesés mellett, a folyó vizének felduzzasztásával. A természeti értékeket nagy becsben tartó finnek úgy alakították ki az építményeket, hogy a lehető legkisebb tájrombolást okozzák: az eredeti folyómedret meghagyva, külön létesítettek egy víztárolót. Az így szárazzá vált sziklás folyómederbe a zsilipek segítségével alkalmanként be tudják engedni a folyó vizét. Így történik ez ma is, minden vasárnap, a helyiek és az odalátogató turisták örömére.
A Punkaharju-óz (légifotó egy turisztikai kiadványból)
Imatrából Savonlinnába haladunk tovább, útközben egy nagyon érdekes természeti képződményt érintünk, sőt át is haladunk rajta! Ez a Punkaharju-óz. Az óz több kilométer hosszan elnyúló, sánc-szerű jégkorszaki képződmény. Az összefüggő, vastag jégtakaró alatt kisebb-nagyobb csatornák helyezkedtek el, melyekben az olvadékvíz szabadon áramlott, magával szállítva a hordalékot, a morénát. Az óz ebből a morénaanyagból áll, a jég elolvadása után hosszan kígyózó sáncként emelkedik ki a környezetéből, esetünkben a Puruvesi-tó vizéből, 7 kilométer hosszan.
Savonlinna vára
A finn idegenforgalom egyik legjelentősebb célpontja a két tó találkozásánál található Savonlinna. Nevezetessége az erődítmény – Savonlinna jelentése „Savo vára”. A 15. században épült, a svéd-orosz határ mentén gyakran előforduló villongások megfékezése érdekében. A város hangulatos faházakkal, kis üzletekkel, otthonos berendezésű vendéglőkkel teli. A vár bástyáiról szép kilátás tárul a látogató elé, belseje nyaranta a világhírű Savonlinnai Operafesztivál helyszíne.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások