2011. Liszt Ferenc emlékév – tudatják a különböző médiák. Kétszáz évvel ezelőtt, 1811. október 22-én született minden idők egyik legnagyobb magyar zeneszerzője és virtuóz zongoraművésze, Liszt Ferenc. A jeles évfordulót konferenciákkal és hangversenyekkel ünnepli a művelt világ. Nekem csak szerény lehetőségek állnak a rendelkezésemre, hogy egy virtuális babérkoszorút helyezzek el a zenei géniusz emléktábláján. Pedig nekünk pécsieknek külön is okunk van az ünneplésre, hiszen Liszt Ferenc 1846-ban díszvendég volt városunkban.
Liszt Ferenc
Liszt Ferenc 1846. október 24-én indult el Szekszárdról, ahol Augusz Antal alispánnál vendégeskedett. Útközben Scitovszky pécsi püspök püspöknádasdi nyaralójában szállt meg. Itt már megjelent a pécsi Dalárda énekkarának küldöttsége, akik a nagyszerű ebéd után szerenádot adtak Liszt Ferenc tiszteletére.
Az igazi ünnepség azonban 1846. október 25-én Pécsett várta az akkor
már nagy elismertségnek örvendő művészt.
Liszt Ferenc első pécsi hangversenyét a Mária utcai régi Oertzen-féle színházban – vagyis az akkor még működő, a mostani bírósági épület helyén álló német színházban – tartotta. A délutáni koncerten képviseltette magát Baranya vármegye és Pécs város színe-java.
Ennek a hangversenynek részletes műsorát sajnos nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a végén a mester a Rákóczi-indulóval hozta lázba szép számú közönségét.
A hangverseny után este, Majláth helyettes főispán látta vendégül Lisztet, ki a fényes vacsora után magyar dalokat zongorázott, ezzel is viszonozva a szívélyes fogadtatást.
Liszt Ferenc, aki mindig is nagy empátiával viseltetett az egyház ügyei iránt, ezen a vacsorán értesült arról, hogy a pécs-budai temetőnek nincs kápolnája. A nemes lelkületű művész azonban nem érte be sajnálkozással. Másnap, 1846. október 26-án délelőtt, a Fő utcai „Hattyú” fogadóban adott nagysikerű hangversenyt (ennek emlékét az épületen elhelyezett Liszt relief és emléktábla idézi), melynek bevételét a temetői kápolna építésének javára ajánlotta fel.
A második pécsi koncert után ismét a püspöknél volt az ebéd. Délután Liszt Majthényi Istvánné bárónét látogatta meg, kinek leányával, Annával négykezes zongoradarabokat játszott.
A harmadik pécsi „Liszt napon”, 1846. október 27-én Liszt Ferenc a gyönyörű székesegyházunkat tekintette meg, melynek 48 változattal rendelkező, nagyszerű orgonáján jó félórát játszott.
A korabeli hírlapíró így emlékezett vissza Liszt Ferencre, a zongoraművészre:
„Föllép az állványra; magasra emelt fejét, mint szomorúfüzet úgy árnyékolják be hosszú fürtjei; szemei telve tűzzel, mintha mindent fel akarna perzselni. Lehúzza kesztyűjét s könnyedén oda dobja szolgájának. Szemeit körüljártatja a hallgatóságon, mintha azt vizsgálná, vajjon érdemes-e, hogy őt meghallgassa; azután fölemeli két kezét, mint a dervis, midőn Mekka felé fordulva, imáját mondja el, s végre a billentyűkre ereszti le azokat, hogy felsír alattuk a zongora. S most egy oly hangzivatar kezdődik, melyet a legmerészebb képzelődés is lehetetlennek tartott volna. Keresztül-kasul kergeti ujjait a billentyűkön, s ha ezekkel nem győzi, akkor öklével, sőt könyökével is közbevág.”
Még aznap Scitovszky püspök nagy búcsúebédet adott Liszt tiszteletére. A fényes pompával megrendezett ebéd után a püspök és neves vendége a palota kertben sétálgatott. Élénk társalgás közben ismét szóba kerültek a pécsi gondok, nevezetesen, hogy sürgetősen időszerűvé vált a pécsi székesegyház restaurálása. És itt az évszázados platánok alatt, a szelíd októberi mecseki napsütésben született meg Liszt Ferencben a „Pécsi mise” megkomponálásnak terve, amelyet a művész már előzetesen is minden honorárium nélkül felajánlott a megújuló pécsi Székesegyház javára.
Igen ám, de a pécsi Székesegyház átépítése késett és közben a mecénás pécsi püspököt, Scitovszky Jánost Magyarország hercegprímásává nevezték ki, akinek székhelye tudvalevőleg Esztergomban van.
Az egykori pécsi püspök, mint az ország első egyházi méltósága, most már az esztergomi bazilika építését szorgalmazta.
Az esztergomi bazilika felszentelésére 1856. augusztus 31-én került sor. Az ünnepélyes egyházi ceremóniára, írta meg Liszt Ferenc az „Esztergomi misé”-t, amelyet ő maga vezényelt bemutatásakor.
Mi pécsiek azonban tudjuk, hogy ennek a nagyszabású zenei kompozíciónak a gondolata szeretett városunkban fogant meg, amelynek kezdő akkordjai már akkor, a püspöki kert platánjai alatt ott égtek a mester zseniális lelkében.
Azután a múló évek és a „szerelmi álmok” Pécstől messzire repítették Liszt Ferencet.
A Liszt-év nekünk, mai pécsieknek is alkalmat ad arra, hogy büszkén emlékezzünk Liszt Ferenc városunkban történt vendégszereplésére.
Hozzászólások