Tillai Gábor | Séta Les Baux-de-Provence műemlékei között

Nagyvilág

Séta Les Baux-de-Provence műemlékei között

Egy kis provanszi fűszer…

Ha a magyar turista Spanyolország felé veszi útját, meglehetősen hosszú utazásra készülhet fel. Útvonalának jelentős része a Földközi-tenger partvidékén vezet; a francia Riviéra után a Rhone folyó torkolatvidékére érkezik. Pihenésül számtalan látnivaló kínálkozik; Avignon, Arles és Nimes városoktól kezdve a római vízvezetéken (Pont-du-Gard), Glanum ókori romjain át a Luberon hegység vagy a Les Alpilles természeti értékeiig. A Saint-Paul-de-Mausole kolostorában kialakított kórházban kezelték 1889-90-ben a világhírű festőt, Van Gogh-ot.

Les Baux középkori romvárosa az Alpilles hegyvonulatának déli oldalán húzódik; e település közelében fedezték fel 1822-ben azt az ércet – a bauxitot −, amelynek nevét is kölcsönözte e hely. Egy kopár, 900 méter hosszú, sziklás kiszögellésen, 280 méter magasan található az erőddel koronázott középkori város, amely egykoron a trubadúr költészet központja volt, egy kiemelkedő főúri udvartartás részeként. Ennek korabeli kisugárzása mai ésszel szinte felfoghatatlan. Elődeink minden bizonnyal már a történelemelőtti időkben megtelepedtek itt, biztos nyomok a vaskortól utalnak erre, de a középkorban jutott Les Baux jelentőségének csúcspontjára. A 10. század végére egy hatalmas feudális dinasztia ellenőrizte innen a környéket. 100 évvel később a dél-francia területek legjelentősebb családjaként 79 községet és várost uraltak. Mistral, a provanszál nyelv és irodalom megújítója írta róluk „Raco d’egloun, jamai vassalo” (A sasok családja sohasem vazallus), így fejezve ki erejüket és kevélységüket. Les Baux urai családfájukat a bibliai három királyok egyikétől, Baltazártól eredeztették, erre címerükön a16 ezüstsugárral ábrázolt betlehemi csillag utalt. (Provence földjén egyébként számtalan bibliai személy fordult meg a hiedelmek szerint.) Az Anjouk, a marseille-i márkik, Orange hercegei között mindig akadt valaki Les Baux urai közül. A település hírét azonban nem e dinasztia féktelen, háborúkban és árulásokban gazdag története határozta meg. Ezekkel a harcias-hercegekkel együtt éltek a trubadúrok, a feudális társadalomból kiemelkedő új költészet képviselői. A kor legkiemelkedőbb trubadúrjai: Raimbaut de Vacqueiras, Boniface de Castellane, Guy de Cavaillon találtak e falak között védelemre és menedékre. A leghíresebb és csábítóbb szerelmi udvar (,cours d’amour’) működött Les Baux-ban; a mindig nemes és kegyes úrnő jelenlétében a szerelmet legnemesebb és legvonzóbb formájában verselték meg. A szerelem és költészet új koncepciójának központjába a trubadúr mindig kielégítetlen és kimeríthetetlen vágyódása került. A lovagiassággal, udvarlással és udvariassággal foglalkozva játszottak, táncoltak és élvezték önnön magukat; vetélkedésük győztese pedig fácántollakból font koszorút és a legszebb hölgy csókját érdemelte ki. De egyszer ez a világ is véget ért. A XV. században kihalt a dinasztia és egyszerű bárósággá vált a terület, majd Provence-szal együtt a francia királyság része lett. 1528-ban még egy rövid fénykort élt meg Anne de Montmorency uralma alatt, majd a hugenották veszélyes fellegvára lett. 1632-ben XIII. Lajos király romboltatta le falait, hogy ne kelljen tartania ellenállásától.

A város látványosságait két részre oszthatjuk: a még lakott városrészben festők, iparművészek műhelyeit, műtermeit érinthetjük. A Holt városban (Ville morte) várnak ránk a jelentősebb élmények, hangulatok: a XII. századi Saint-Vincent templom kecses harangtornya nevét (Lanterne des Morts – Halottak tornya) onnan kapta, hogy amikor a középkorban meghalt egy jelentős polgára a városnak, lángot gyújtottak emlékére itt. Karácsony éjszakáján egy bájos és megható szertartás zajlik e falak között; a pásztorok miséje. A jelenlegi Városháza (Hotel de Manville) 16. századi homlokzata mögött a Modern művészet múzeuma kapott még helyet. A plató szélén felállított Charloun Rieu (provanszi költő, 1846-1924) mellszobrától Provence egyik legszebb panorámája nyílik, tiszta időben egészen a tengerig. További jelentősebb épületek: a Porte Eyguiéres (egykori városkapu); az 1571-es évszámot viselő egykori protestáns templom, amelynek egyik ablakszemöldökén a „Post tenebras lux” felirat olvasható. A 16. századi Hotel de Porcelet földszinti boltozatos termének freskóin a négy évszak allegorikus figurái láthatóak. A 17. századi Chapelle des Pénitents-Blancs kápolna falait pásztorjelenetek díszítik. A középületek, templomok mellett természetesen érdemes bolyongani a település ódon utcáin, gyönyörködve egy-egy festői részlet: ablak- vagy ajtónyílás hangulatában, egyéni karakterében. (A szürke sziklák és kövek között hangsúlyos színeket; a Provanszra jellemző napraforgó sárgát, fűszer kéket fedezhetünk fel kerámia, textília tárgyakon, termékeken.) Látni lehet a középkori élet néhány jellegzetes mozzanatát; hol sütötték a kenyeret, hogyan gyűjtötték össze az esővizet stb.

Les Baux sajátos élményével felfrissülve könnyebben folytatjuk utunkat tovább akár Spanyolország felé, akár hazánk irányába.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Séta Les Baux-de-Provence műemlékei között”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés