Bajorország déli részén, az Alpok előterének megkapó környezetében, 870 méter magas dombon áll a tartomány egyik legszebb zarándoktemploma. A Megkorbácsolt Üdvözítőnek szentelt templom a rokokó fénykorában, a XVIII. század közepén, mindössze kilenc év alatt épült fel.
A templom
A templom egy csodás esemény megtörténtének színhelyén áll. A legenda szerint 1738. június 14-én egy helybéli parasztasszony, Maria Lori férjének fából készült Krisztus-szobra a tágas, zöldellő mezőn könnyezni kezdett. A csodának hamar híre ment a környéken, és egyre többen keresték fel a helyszínt, hogy személyesen is láthassák a szobrot. Nem sokkal később kis kápolnát építettek a mezőre.
A templom oltára
Ahogy növekedett a látogatók száma, a kápolna kicsinek bizonyult, s Hyazint Gassner apát úgy határozott, épüljön egy nagy, méltóságteljes templom a csoda helyszínén. A kor híres és megbecsült építészét, Dominikus Zimmermannt kérte fel a tervezési és építési munkálatok elvégzésére. A mester kiválasztása nem volt nehéz, a legjobb „ajánlólevelet” alkotásai adták: a pompás Miasszonyunk-templom a Duna és a Günz találkozásánál fekvő Günzburgban, valamint a Szent Péter és Pál zarándoktemplom Steinhausenben. Az épület maga, és a stukkók elkészítése Dominikus Zimmermann nevéhez fűződik, a freskókat öccse, a bajor választófejedelem udvari festője, Johann Baptist Zimmermann készítette.
A templom építése 1745-ben vette kezdetét. A munkálatok irányítását Hyazinth apát halála után Marianus apát vette kézbe – ha lehet mondani még nagyobb lelkesedéssel. Az építésre szánt összeget messze túllépte, olyannyira, hogy III. Miksa bajor választófejedelem visszavonulásra kényszerítette. Ennek ellenére, kilenc évvel az építkezés kezdete után, 1754-ben, teljes pompájában állt a mű.
A templom belseje
Az épület külső falainak elrendezése, valamint a lekerekített alaprajzú, aránylag keskeny bejárati rész következtében a templom kisebbnek hat, mint amekkora valójában. Belső tere egyetlen hajóból áll, a 24 méter széles és 29 méter hosszú tér keskeny, hosszú szentélyben végződik. A legszebb közvetlenül a bejárati ajtónál állva szemlélődni: a harmonikus térkialakítás következtében a tekintet észrevétlenül járja be a rendkívül gazdagon megmunkált falakat, a stukkókat és a színpompás festményeket, míg eljut a kétszintes főoltárhoz. A húsz nagy, és számos kisebb ablaknyílás rengeteg fényt enged be, a templom belseje valóságos fényárban úszik. Josef Hofmiller író így kiáltott fel, amikor meglátta: „Olyan világos, mint egy hercegi terem. Mindenekelőtt tere van! Tere!”. A főhajó mennyezetét egyetlen hatalmas freskó díszíti: Krisztust láthatjuk, amint a világnak elhozza az Atya kegyelmét. A főoltár feletti freskón angyalok tartják Krisztus kínszenvedésének eszközeit. A mesteri alkotások azt az illúziót keltik, mintha a káprázatos belső tér fent nyitott lenne és mi is a freskókon zajló események részesei lennénk. A szentély mellett balról és jobbról két díszes rokokó szószéket láthatunk. A színes oszlopokkal szegélyezett, angyalfigurákkal, aranyozott fafaragásokkal és stukkókkal gazdagon díszített szentélyben látható a kegyszobor, a négy evangélista életnagyságú szobra, a Balthasar Albrecht alkotta oltárkép, legfelül pedig arannyal hímzett sötétkék drapéria „keretben” a Krisztust jelképező bárány.
Érdekesség, hogy a templom az 1920-as évektől vált a művészetkedvelők úticéljává, az azt megelőző bő másfél évszázadban csupán a környék lakóinak zarándokhelye volt. Ma az UNESCO Világörökség része.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások