Szarvas István | Szarvas város emlékezetében tartja nagyjait

Kultúra, művészet

Szarvas város emlékezetében tartja nagyjait

Régi bölcsesség szerint egy országot ősei sírja tesz hazává, és az hogy mennyire tartjuk őket emlékezetünkben. Szarvast, a fiatal mezővárost a főgimnázium idetelepülése után 1834-ben körös-parti Athénnek nevezték. A település azóta is bővelkedik nagy formátumú egyénekben. Ezek közül is kiemelkedik a majd egy évszázadot megélt festő géniusz Ruzicskay György, akire nemrég életének egy részéről szóló könyvvel és egy szoborral emlékezett meg Szarvas város közössége. Mielőtt ezekről szólnánk, nézzük meg egy hosszú életút legfontosabb állomásait.

Ruzicskay György mellszobra

Ruzicskay György (eredeti neve: Ruzicska György) 1896-ban Szarvason született, parasztcsalád gyermekeként. 1918-ban Egykori bajtársa és barátja Schwartz Ferenc hívására megy Nagyváradra. 1919-től Baráth Móric nagyváradi festőiskolájában képezte magát, majd, Nagyvárad támogatásával 1921-1924 között a Müncheni Akadémián tanult. Első önálló kiállítását 1924-ben Nagyváradon rendezte, bemutatkozott szülővárosában is, ahol később a művelődési élet szervezésében is meghatározó szerepet játszott.

1925-ben itáliai, 1927-ben franciaországi tanulmányutat tett, majd Szarvason és Nagyváradon dolgozott. Az 1927-es nagyváradi kiállításáról a nagyváradi Napló elismeréssel állapítja meg, hogy …Ady óta nem volt nagyváradnak a Ruzicskay-kiállításhoz hasonló eseménye. 1927-28-ban készült egyik fő műve, a Szerelemkereső 112 lapos rajzsorozata, amely 1935-ben jelent meg Nagyváradon. 1939-ben nagyobb műegyüttest készített Százhalombattán, de gyakran visszatért szülővárosába, Szarvasra is, amelynek története mindvégig inspiráló forrást jelentett számára.

Az ’50-es évek második felétől sokat utazott, hosszabb időt töltött Párizsban, ahol a díjak és a kritikai fogadtatás szerint jelentős szakmai és közönségsikert ért el. 1960-ban szülővárosától alkotóházat kapott, ettől kezdve felváltva dolgozott Párizsban és Magyarországon. 1969-ben az USA-ban a Brock Egyetemen állit ki, majd 1973-ban a Ruzicskay-gyűjteménynek helyet adó múzeummal tisztelte meg. a szarvasi közösség.1993 január 31-én hullt ki az ecset a kezéből. A szarvasi ótemetőben van a sírhelye.

Utolsó egyéni kiállításai 1986-ban voltak Békéscsabán és Szarvason. A művész 1975-ben tizediként kapta meg az 1860-től adományozott Szarvas díszpolgára címet. 1973-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták. 1982-ben Érdemes Művész lett, 1986-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitűntetést. Volt műterme ma a közönség részére nyitva tartó emlékház.

A kiadott könyv Az Értől az Óceánig nevet viseli. A Szoboravató Szarvas és Nagyvárad vonzásában című fejezetben a következőt olvashatjuk: A szoboravatás alkalmából most közkincsé téve izgalmas olvasmánya lehet mindenkinek, aki „Ruzi” életének intimebb részleteire is kíváncsi a kezdetektől 1965-ig, egy különleges Lévay nézőpontból vizsgálva a gyerekkortól a befutott művészig terjedő időszakot. Ennek jelentősebb fordulópontjaihoz kerestünk illusztrációkat, gazdagítva a szöveg tartalmát. Fogadják olyan szeretettel, ahogy azt most Önöknek átnyújtja Demeter László szerkesztő és Tatai László, a füzet formába öntője.

A festőművész bronz mellszobrát Mihály Bernadett faszobrász-restaurátor készítette és az Erzsébet-ligeti Alkotóház kertjébe került Szarvason. A szobor felállítását 25 intézmény, civil szervezet és vállalkozás és 54 magánszemély támogatta. Az intézmények között megtaláljuk Szarvas Város Önkormányzatát, a civilek között Babák Mihály polgármestert és jelen sorok íróját, Szarvas Istvánt.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Szarvas város emlékezetében tartja nagyjait”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés