Kornai János 1928-ban született Budapesten. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. 1947-1955 között a Szabad Nép gazdasági szerkesztője. 1955-58-ig az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa, majd 1963-ig a Textilipari Intézet osztályvezetője. 1963-tól az MTA Számítástechnikai Központ osztályvezetője, 1967-92-ig közgazdaságtudományi osztályvezető, majd kutató professzor. 1986 óta napjainkig a Harvard Egyetem közgazdász professzora, több világhírű egyetem vendég professzora. 1976-82 között az MTA levelező tagja, 1982-től rendes tagja. Több ország tudományos akadémiájának tagja, 1995-2001-ig a Magyar Jegybank Tanács tagja. Több külföldi és magyar kitüntetés tulajdonosa, köztük: Deák Ferenc díj (1994), Széchenyi díj (1994). Világhírű művei közül a legjelentősebbek: Növekedés, hiány, hatékonyság (1982), Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében (1989), Vergődés és remény (1996).
Professzor Úr! Ön 1989-ben „Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében” című dolgozatban tett javaslatot a magyar gazdaság kívánatos fejlődési útjáról. Mennyiben elégedett ma a megtett úttal?
Az elégedettség fogalma többféleképpen értelmezhető. Az átmenet a diktatúrából a demokráciába, az állami tulajdon túlsúlyából a magántulajdon túlsúlyába, a bürokratikus központosított szabályozásból a piacgazdaságba – világtörténelmi léptékkel mérve – példátlanul rövid idő alatt ment végbe. Ha ebből a szempontból felelek a kérdésre, a változás sebessége felülmúlta minden várakozásomat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden szempontból elégedettek lehetnénk azzal, ahogyan a változás ment. Túl sokáig halogatták a kormányzatok a makroökonómiai stabilizációt, sok korrupció szennyezte be a tulajdonreformot, újra és újra feltámad a Kádár-rendszerből már ismert populista gazdaságpolitika.
Nézzünk egy kicsit túl az országon! Úgy tűnik, az USA gazdasága lassan kezd kilábalni a válságból. Mit gondol, ez mikor terjed át Európára és Magyarországra?
Nem tudnám megjósolni. Az európai makrogazdaságra természetesen hatással van az USA gazdaságának dinamikája. Ám nagyon sok függ attól, hogy mit tesznek maguk az európai országok. Második áttételben ugyanez elmondható Magyarországról. A mi gazdaságunk növekedésére persze nagy hatással van a világgazdasági helyzet és ezen belül az európai gazdaság állapota. Mindazonáltal a magyar gazdaság alapjában véve az országon belül dől el. Sok függ a kormányzat politikájától, de – és ezt hangsúlyozni szeretném – nem csak ettől függ, hanem a gazdaság minden szereplőjétől, a munkaadóktól, a munkavállalóktól és azok szervezeteitől, a Magyar Nemzeti Banktól, valamennyi politikai erőtől és a civil társadalomtól is.
Ön szerint mikor lesz érett Magyarország az euró bevezetésére?
Az euró bevezetésére igen szigorú feltételeket szabnak az erre vonatkozó előírások. Két olyan hatalmas és gazdag ország, mint Németország és Franciaország éppen most kért engedélyt arra, hogy e feltételektől eltérjen, mert képtelen azokat teljesíteni. Az euró bevezetésére tett erőfeszítéseket nem szabad alárendelni a legfontosabb kritériumnak, mely szerint biztosítani kell a magyar gazdaság tartós és fenntartható növekedését.
Kíváncsi lennék, és bizonyára olvasóink is, milyen kérdésekkel foglalkozik jelenleg?
Szeretném jobban megérteni azt, hogy milyen tanulságok adódnak a rendszerváltás tapasztalataiból. Okulniuk kell ezekből a tapasztalatokból azoknak az országoknak, amelyekben ez még nem ment végbe. Gondoljunk például Kínára, Vietnámra vagy Kubára. Másrészt: a rendszerváltás során vizsgázott a közgazdaságtudomány maga is. Van mit tanulnunk a történelmi tapasztalatból, sok közgazdasági alaptételt és sokféle kutatási és tanítási módszert érdemes felülvizsgálnunk a rendszerváltás fényében.
Hozzászólások