Mess Béla | Jane Goodall-lal vitatkozom – 2.

Népszerű tudomány

Jane Goodall-lal vitatkozom – 2.

A vágóállatok lemészárlásán szörnyülködik Goodall asszony. Kétségtelen, hogy minél emberségesebb, minél jobb körülmények közt kell felnevelni és tartani a később táplálékul szolgáló állatokat, és azok levágását is a lehető legfájdalommentesebben, legstresszmentesebben kell végrehajtani. Erre már megvannak a szigorú szabályok, amelyek betartását pontosan meg kell követelni, és azt ellenőrizni kell. De az, hogy teljesen kapcsoljuk ki táplálkozásunkból az állati eredetű táplálékot (a tej és tojás kivételével) csak azért, hogy ne kelljen az állatokat leölni, teljesen képtelen és tudománytalan elképzelés! Tudomásul kell vennünk, hogy az emberi szervezet felépítése a mindenevőkre (omnivorák) jellemző. Ilyen a gumós zápfog, az emésztőcsatorna felépítése, stb. Eltekintve attól, hogy a vegetáriánus étrend fenntartható tejjel, tojással, szójával pótolva az állati fehérje bevitelét (nem akarok itt a vegetáriánusokkal és annak propagálóival vitába bocsátkozni), az összemberiség szintjén azonban gondoljunk bele, milyen katasztrofális táplálék-, főleg fehérjehiányt eredményezne a hús- és halfogyasztás (beleértve az egyéb tengeri állatokat, rákokat, kagylókat, stb.) teljes kikapcsolása. – A vegetáriánizmus propagálása során Goodall néhány nyilvánvaló csúsztatást is elkövet. Csak egyik legképtelenebbet idézném itt: „…évente 8-9 marha szükséges egyetlen átlagos húsevő ember ellátására.” Ez annyit jelentene, hogy egy embernek az év minden napján 2-3 kg húst kellene megennie! (Egy marha súlyát csak 300 kg-nak véve, a vázizomzat pedig a testsúly kb. 40%-át teszi ki.)

Egyébként Goodall csimpánzai is időnként vadásztak, sőt – ha jól emlékszem – egy esetben kannibálizmus is előfordult közöttük Gombéban. Arról sem volna szabad ilyen merész javaslat megfogalmazásakor megfeledkezni, hogy őseinknek, az ősembernek is, egyik alapvető tápláléka volt az állatok húsa. Ezért fejlődött ki már nagyon korán a vadászat különböző válfaja. Ez pedig a kisebb-nagyobb ősi közösségek egyik alapvető összetartó ereje is volt. De tovább megyek! A képzőművészetek kezdetei is erre a gyökérre vezethetők vissza. Gondoljunk csak az altamirai barlang állatábrázolásaira és vadászjeleneteire.

Sok további ponton lehetne még vitatkozni Goodall asszony és lelkes követőinek nézeteivel, érveivel, de ez itt helyhiány miatt szóba sem kerülhet. Másrészt nem érzem magam kompetensnek e kérdés teljes körű megvitatására.

Mint a bevezetőben már írtam, minden tiszteletet és elismerést megérdemel Jane Goodall és csapata. A csimpánzok megmentésében alapvető érdemeket szereztek a szerző és követői, ezen kívül felhívta a társadalom figyelmét az állatokkal szemben elkövetett sok bűnre, kegyetlenségre, főleg pedig harcol az állatok életterének fenntartásáért. Ez pedig óriási szolgálat a természetnek, de magának az emberiség jövőjének szempontjából is. Csakhogy nagy lelkesedésükben megfeledkeznek ezek a lelkes állatvédők az „Omne quod est nimium…” közmondás érvényességéről. Én csak ezekre a képtelen túlzásokra szerettem volna ráirányítani a figyelmet. Félek attól, hogy a goodalli elvek maradék nélküli, hirtelen megvalósítása a mai életrend és társadalom teljes felborulásához vezetne. Kenyér nélkül maradnának a halászok és állattenyésztők, a hal- és húsfeldolgozó iparból élők, stb. milliói, de a házi állatok sem járnának jobban. Néhány házikedvenc kutya, macska, vagy tejtermelő tehén és tojástermelő tyúk kivételével őket is a kipusztulás fenyegetné, mert nem lenne rájuk szükség. Hamarosan az elképzelt, humánus „szép új világ” helyett egy élhetetlen, kaotikus „szörnyű új világ” alakulna ki.

Hogy Goodall asszony víziójával szemben miért írtam le az én ellenvíziómat? Éppen az írónő tízparancsolatának nyolcadik parancsolata értelmében: „Álljunk ki bátran meggyőződésünkért”!

Előző rész

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Jane Goodall-lal vitatkozom – 2.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés