Már gyerekkoromban észrevettem, hogy minden egyes évszakban másféle érzés van bennem. Más ritmust, más dallamot ver a szívem. Ahogy minden évszaknak más a hangulata, úgy az emberben is más a bizsergés. Ezek a szívszakok. Iskolásként, ha eljött a nyár első napja, rögtön a szabadság érzése öntött el. Az élet szabadsága, ahogy mindent megtöltött hirtelen. A nap erősebben sütött, és a fecskék olyan vidáman és sebesen röpködtek, hogy a puszta látványuk örömöt okozott. Ilyenkor tetőzött az a boldogság, ami a tavasz első rügyeivel kezdődik. Amikor a hóvirág kikandikál a hó alól. Úgy éreztem nyáron minden lehetséges. Azóta minden nyár tartogatott valami addig elképzelhetetlen kis csodát az életemben. Nyáron jutottam el a legszebb helyekre. A nyarak a szívemben még fényesebbek és melegebbek, mint a szememben. Az évnek ebben a szakában érzem az életemet igazán teljesnek.
Az ősz nem kezdődik olyan hirtelen, mint a nyár. Sokkal átmenetibb. Néha csak arra figyelünk föl, hogy hűvösebbek az esték, rövidebbek a nappalok. Milyen beszélő név az ősz. Az őszi szívszak inkább az őszüléshez hasonlítható, az öregedéshez. Lassabb, megfontoltabb, nyugodtabb, mint a nyár. Elmélkedésre és emlékezésre a legalkalmasabb időszak. Sétálni az ezerszínű avar lepte parkokban. A fecskék csivitelése helyett a rigók fészekrakása adja az aláfestést, ahogy a levelek között keresgélnek. Ősszel a nyugalom szétárad minden porcikámban. Ősszel születtem. Minden ősszel számot vetek eddigi életemmel. Ez a szakasz a nyugalomé, és az emlékezésé. Előkészít minket a következő, fagyos, hideg, kopár időszakra.
Minden télen meghal egy kicsit a világ. A fák lombja lehull, a tavak befagynak, a hegyek tiszta fehérbe öltöznek, az álatok elköltöznek vagy alszanak. Mi, emberek pedig lehajtott fejjel, összehúzott kabátban sétálunk. A szívek is egy csöppet megfagynak. Aztán a kandalló tüze mellett, vagy egy gyertya fénynél olvasztjuk fel megfagyott részeit. Télen ünnepeljük a szeretetet. A téli szívszak ellentmondásos. Keserédes. Az alvó világ látványa egyben szomorú és gyönyörű. Már a rigók főtrését sem hallani, csak a szürke égen keresztülrepülő nehézkes, fekete varjak károgása visszhangzik. Magányos hóemberek állnak kopott zománcfazék kalapban, peckes répaorral és bárgyú szénmosollyal. De az ő fagyos mosolyuk sem tart örökké. Az olvadással a szívek is felengednek. Érzik hogy ébred a világ. Erősebb és gyorsabb ritmusba kezd a szív zenéje, amint hangos kacagással megérkezik a tavasz.
A legvidámabb és legszebb szívszak a tavasz. Az újrakezdés, újjászületés érzését hozza magával, a természet összes színével együtt. A világ nyújtózkodva megmozdul, lesöpri válláról a havat. A napból közben melengető napsugarak képében áramlik a szívekbe a szerelem. A madarak dalolva visszatérnek, az állatok felébrednek és az emberek szívüket, kitárják egymás felé. A legszebb érzések egyike szerelmesnek lenni. A szív olyan hevesen ver, hogy az ember egész teste beleremeg. Olyankor a szív átveszi az irányítást minden felett. A lábak arra mennek amerre a szív, akarja. A száj a szív szavát mormolja, a szemek pedig azt látják, amit a szív. Szeretem a tavaszt, mert azt érzem, olyankor mindent ellőről kezdhetek. Bár őszintén minden évszakot szeretek, és minden évszak által keletkezett érzést kedvelek. Szeretem a nyár ízét, a tavasz illatát, az ősz hangját és a hófehér telet. És szeretem, hogy mindezt érezhetem a szívemben is, ahogy senki más.
Hozzászólások