A sarokablak
két kinti képet mutat:
kertet és utat.
*
Virágözönnel
kelleti magát a fa,
méhek zsonganak.
*
Fekszünk a fűben
a lusta macska meg én.
Kellemes magány.
*
Kakasok szólnak,
egymásnak válaszolnak.
Csak kiáltoznak?
*
Gilisztát talál
a tyúk, futni kezd vele.
Győz a tyúkesze.
*
Zöldellő fűben
sok kis sárga kankalin
kiváncsiskodik.
*
Madárpár röpköd
örökzöldjeink között,
fészket raknának.
*
Méhek tobzódnak
barkavirágporzókban.
Hangyák korzóznak.
*
Zúg a fűnyíró,
a tavasz biztos jele,
friss fű illata.
*
Nem szűnik a szél,
újra és újra támad,
dönti a fákat.
*
Félelmünk fölött
vad szélvihar dübörög,
tombol és rombol.
*
Mint éhes fecskék,
oly alacsonyan szálltak
a kerti székek.
*
Kísérget engem
játékos szél a kertben,
cibálja ingem.
*
A tűzrakómnál
tavaszi gizgaz füstje
(nem!) bolondra száll.
Hozzászólások