A szerző már több írásában foglalkozott Rónaky Edit, a sokoldalú pedagógus, szakíró munkásságával. Ám minden – tegyük hozzá elfogulatlan – méltatásnak az alapja (s nem egyszer többet is ér vagy túllép azon), a méltatott személy publikációinak, pontos, tárgyszerű feltárása. A személyi bibliográfiákat tanulmányozva az olvasó ugyanis maga alakíthat ki egy képet a bibliográfiában feldolgozott személyről. Nos, erre vállalkozott s erre készteti az érdeklődőket Imolay Lenkey István összeállítása is.
Megemlítem, a recenzensnek nehéz feladata van. A kiadvány bevezetőjében (Portréfestés bibliográfiával) dr. Kocsis József minden lényegeset elmond, még azt is, hogy a további közléseket tekintve milyen tervei voltak Rónaky Editnek.
A bibliográfia készítésekor a szerző két gyakorlat, módszer közül választhatott. Az egyik, ha a tíz év alatt megjelent írások adatait időrendben közli, majd azt tárgymutatóval egészíti ki. Ennek előnye, hogy az olvasó évről évre végigkísérheti, hogyan gyarapodik, változik a publikációk sora. Tekintettel azonban arra, hogy ezek jól behatárolható tárgykörökhöz kapcsolódnak, Lenkey István – nagyon helyesen – a tematikus feltárást választotta, s így megkímélte a használót az esetleges tárgymutatóban való nehézkes visszakereséstől. Ennek megfelelően a következő fejezeteket alakította ki. (Zárójelben a tételek számát közöljük.) Művészet (37), Olvasólámpa – könyvismertetés (27), Magyarul – magyarán (3), Évfordulók, jubileumok (7), Köszöntők (4), Nekrológok (10), Humor (173), Vegyes (3), Rónaky Editről (23). Megemlítve, hogy néhány tétel alatt több hivatkozás is szerepel, így pl. a Humor – Édes anyanyelvünk esetében több mint 40, tehát a mintegy 300 számozott bibliográfiai hivatkozásnál sokkal több szerepel a kiadványban.
A címleírások pontosak, amennyiben kiegészítésre szorulnak a szerző minden esetben megteszi azt. Névmutató és a szerkesztőnek Rónaky Editről összeállított pályaképe zárja a kötetet. Amely nem csak az ő emlékét idézi, őrzi meg méltó módon, hanem egyéb tekintetben (nekrológok, köszönők stb. révén) is fontos helytörténeti forrásmunka.
Végezetül egyetlen megjegyzés. Bár a kötet végén közlik a Hetedhéthatár online hozzáférhetőségét, ám mivel a bibliográfiában feltárt írások még a nyomtatott változatban jelentek meg, jó lett volna a lap bibliográfiai adatait is közölni – a kívülálló tájékoztatása érdekében is.
(Mohács, 2011., A Hegyibeszédesek Társaságának füzetei 14., 20 lap.)
Hozzászólások