Az esztendeje elhunyt Rónaky Editnek a Hetedhéthatár magazinban megjelent írásaiból a HegyiBeszédesek Társasága 14. füzeteként Lenkey István szerkesztésében bibliográfia kiadására került sor 2011 nyarán. Azonban nem egyszerűen bibliográfia, mert igaz ugyan, hogy Rónaky Edit írásait tartalmazza témakörök szerint csoportosítva fejezetekre tagoltan, de egyúttal elénk tárja a Hetedhéthatár írói gárdájának sokrétű összetételét, sokirányú érdeklődési körét, sokszínűségét is (különös tekintettel a Nekrológ, Olvasólámpa fejezetben).
A „héthatárosok”-hoz 2000-ben csatlakozott Rónaky Edit s a lapban nem egész tíz év során három híján háromszáz írása jelent meg. Ezek Lenkey István szerkesztésében művészet, könyvismertetés, magyarán-magyarul, színház, évfordulók-jubileumok, köszöntők, nekrológok, humor, vegyes fejezetcímek alatt csoportosulnak, társul hozzájuk a Rónaky Editről a Vele kapcsolatos írások sora. E fenti tíz fejezetet Dr. Kocsis József bevezetője, aztán névmutató, pótlás és lelőhelypontosító egészíti ki. – És Rónaky Editről pályarajz portréjával, amilyennek látták, kik ismerték, kapcsolatban voltak Vele: derűsnek, nehézségek közepette is szája sarkában megbúvó kissé ironikus, de bizakodást sugalló, sugárzó mosollyal.
A témakörökön belüli írásokat böngészve, alig-alig találunk olyat, amelyik ne kötődne személyhez, ne alapulna közvetlen kapcsolaton. Rónaky Edit alapvető vonása volt a humánum, nem tudott meglenni emberi kapcsolatok nélkül. A bibliográfiában felsoroltak közt számosat találunk, amelyekben mások kutatási eredményét nemcsak közli, de kiemeli szerzőjét, holott nyugodtan sajátjaként publikálhatná. Kiváló pedagógusként, nyelvművelőként különös tekintettel viselkedett a diákság nyelvében tapasztalható jelenségek iránt a nyelvi lelemények születésétől általános használatukig. Az már Rónaky Edit egyéniségéből is fakadt, hogy a humor oldaláról közelített ehhez. A magyar nyelv szeretete, nyelvművelő tevékenysége nem korlátozódik a bibliográfia Magyarul-magyarán fejezetére, de ott van másokban is, különös tekintettel a Humor címszó alatt közöltekben.
A Művészet című fejezetben felsorolt írások egy-egy mozaikkocka Pécs és a régió művészeti életéről, képző- és iparművészeti kiállításairól, múzeumi tárlatairól, hangversenyeiről, megnyitókról. A bibliográfiában feltüntetettek kapcsán emlékezetünkben felidéződik Sólyom Katalin, Sándor György előadóestjének hangulata csakúgy, mint a Pécsi Harmadik Színház nem egy emlékezetes előadása (Színház fejezet).
Egy közösség számára a jubileumi esemény, találkozó, zászló- vagy címeravatás sajátos jelentőségű: nemcsak visszapillantás a múltra, de erősíti az együvé tartozás érzését, a jövőbe vetett bizakodást. Rónaky Edintek nem volt idegen hasonlókon részt venni, azokról írni, lett légyen az „csak” ormánsági település, vagy „város peremén” épült iskola rendezvénye, eseménye (Évfordulók – jubileumok).
Rónaky Edit és a Hetedhéthatár – bibliográfia – nemcsak egy adott régió időben körülhatárolható kulturális életéről ad képet, de képet ad emberi kapcsolatokról is, valamint forrásanyagul szolgálhat kultúrtörténeti, helytörténeti kutatás számára is.
Hozzászólások