A pécsi leányokról
Az 1898. év farsangjának mintegy összegzéseként a „Pécsi Napló” (1898. február 20. szám) szerkesztősége egy igen „rázós” kérdéssel fordult 42 kedves olvasójához.
Mi a véleményük a pécsi leányokról?
Egy kis csokorra valót összeszedtem ezekből, és most tisztelettel átnyújtom az olvasóknak.
Elsőnek is álljon itt Reéh Gyuri bácsinak, mint megrögzött agglegénynek a válasza:
Reéh György:
Bálozó leány
Én Mikszáthtal tartok, ki szerint legjobban tiszteli a nőket, ki nőtlen marad.
Szombathelyi doktor:
Szerkesztő uram! Kegyetlen dolog, amit tőlem követel. Én a megrögzött agglegény írjak a pécsi nőkről. Úgy vagyok velük, mint a rossz kritikus, aki mindenáron kifogásolni valót keres, és nem talál.
Írhatnak mások a pécsi nőkről sok szépet, sok dicséretet, hogy kedvesek, hogy elragadók. Én nem magasztalom őket, csak konstatálom, hogy engem egész valómból kiforgattak már. Én, aki méltóságos nyugalommal kergettem a pagátot (mármint a tarokk kártya egyik fontos lapját) sokszor báli éjjeleken át, most már odajutottam, hogy kivilágos-kivirradatig végig táncolom a bálokat.
Pécsi nők! Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy önök elragadóan kedvesek, bájosak.
Bihari Ákos:
Vajon mi lenne a földből, ha nem melegítené a napsugár?
Mit érne a mennybolt, ha nem ragyognák be a fényes csillagok?
Mi az erdő – madárdal nélkül?
Mi a biblia – az Énekek Éneke nélkül?
Mi a tavasz – virágok nélkül?
Mi az ember – szív nélkül?
Mi lenne Pécs – a pécsi lányok nélkül???
Feiler Mihály:
Egy pécsi bálozó hölgy
Aki a pécsi nőket ismerni akarja, annak közöttük kell élnie egy hosszú életen át, és ha megöregedett, kitűzött céljától messzebb lesz, mint mikor hozzáfogott.
A női lélek kitanulhatatlan. Sokoldalú, mint a gyémánt jegec, titkos, mint a tenger mélye, színpompás, mint a kolibri tollazata, igaz, mint a szerelem, gyöngéd, mint a langyos tavaszi fuvalom és szeszélyes, mint az időjárás.
De ha nem is tanuljuk is ki teljesen a női lelket és így a pécsi nőkét sem, egyes szép lelki vonásaikat annál jobban megfigyelhetjük és méltányolhatjuk.
A pécsi hölgyek szépek, bájosak és kedvesek: Szeressük őket!
A pécsi hölgyek gyöngédek, nemes lelkűek és jótékonyak: Gyámolítsuk őket.
A pécsi hölgyek szerelmesükhöz állhatatosak és hű hitvesek: Legyünk hozzájuk hűségesek.
A pécsi hölgyek jó anyák és jó honleányok: Tiszteljük őket.
Véméndy József:
A bálteremben, a Király utcában, az ablakfüggönyök mögött, a színházban, no meg a kávéházban – mindenütt ott láttam Pécs szépeit.
Csak a házi tűzhely mellett nem láttam őket. Ha olyan bájosak ők itt is: – akkor…
Báthory Ferenc:
Mikor Pécsre jövetelem első napján délelőtt egy tűzvésznek voltam szemtanúja, délután, pedig olyan vízben jártam az utcán, hogy azt gondoltam Duna és Dráva öntött ki, este pedig már a főutcáról dobogó szívvel mentem haza, azonnal átláttam, hogy e városban három veszélyes elem van: a tűzvész, az árvíz és a nő.
Jacobi Fülöp:
Annyi sok ismerős nő közül – egyet sem ismerek.
Hogyan ismerjem hát a pécsi nőket?
Dr. Tolnai Béla honvéd főorvos:
Mindig féltem a nőktől, jobban azoktól, akik az eszükkel, okosságukkal, mint azoktól, kik a szépségükkel gyakoroltak rám hatást: egyszer vetkőztem le a félelmet, voltam merész és bátor, ott, ahol annak nem kellett volna lennem: annak a boldogtalanja vagyok azóta s félek, maradok is egész életemen át.
Egy szerencsétlen szerelmes nevében.
Tripammer Károly:
Pécsi nőkről, vagy általában a nőkről nyilatkozni azt hiszem egy és ugyanazon dolog.
Merész ember legyen, ki e tárgyban határozott véleményt mer nyilvánítani.
Előttem a leány egy meg nem fejthető talány marad, mely csak addig érdekes, míg a nyitjára nem jövünk s ha egyszer megoldottuk e problémát, vége az érdekességnek, úgy reám, mint az egész közösségre nézve, ki az én véleményemre amúgy sem volt kíváncsi.
Szommer Béla:
Kérdik tőlem, miben rejlik a pécsi leányok szeretetreméltósága? Megmondom: a kacér pajkosságban, – mellyel a legközömbösebb fiatal embereket is az első csapásra meghódítják.
Nagy Pál:
Bajos dolog kritikát mondani azokról, akiket szeretünk, hisz azoknak csak jó tulajdonosságaikat látjuk.
Nem akarok a pécsi leányok előtt azon gyanúban keveredni, hogy nem szeretem őket, inkább azt mondom hát, hogy mióta emlékszem, kritizálni valót bennük nem találtam.
Ptacsek Viktor:
Kedves barátom! A pécsi leányokról írjak én is valamit, mert a többi fiatalember szintén fog írni, erre hívtál fel. Igen szívesen tennék eleget kívánságodnak, de amit én tudok erről a témáról valószínűleg már más is megírta, újat így nem mondhatnék, tehát jobb, ha nem írok semmit.
Egy indítványt azonban teszek. Hívd fel nagyon erre a pécsi férjeket, ezek véleményéből mi legalább megtudjuk, hogy milyen asszonyok válnak a pécsi leányokból. Hogy ez mire jó? Az már bővebb magyarázatra nem szorul. Ezen indítványomat figyelmedbe ajánlva maradok igaz barátod.
Német Károly:
Nem lehet a pécsi leányokat megkritizálni, mert hisz nincsenek hibáik, és ha volnának is, azokat még csak látnunk sem szabad, még kevésbé felhoznunk.
Hú, de nagy zavarban lennék én is, ha nekem is feltennék ezt a kérdést? Hát Önök kedves „Hetedhéthatár” olvasók, mit mernének válaszolni?
Hozzászólások