Sárványhahota. Kisváros a semmi közepén, tele zűrös alakokkal. Ahol nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kéne, sőt talán még az a legjobb, ha nem is mennek sehogy. A helyi politika állóháborújának fásult hétköznapjaiba csak a közszeretetnek örvendő orvos halála hoz némi izgalmat. Nyilvánvalóan gyilkosság történt, az eset körülményeit mégsem a rendőrségnek, hanem az önkormányzat kezdő, jelentéktelen hivatalnokának kell kivizsgálnia. Ahogy a botcsinálta nyomozó egyre több groteszk esemény szemtanúja lesz, lassan már maga sem tudja eldönteni, hogy ő keveri-e össze látomásait a valósággal, vagy tényleg minden a feje tetejére áll Hahotán. És közben a nyomozásra adott határidő a végéhez közeledik, nemsokára kezdetét veszi a Béke Délutánja…
A könyv borítója
Nem, Kedves olvasóim, a Hetedhéthatár magazin nem váltott át az abszurd bűnügyek hírlapjává. A fenti mondatok Orosdy Dániel Halott ügyek című könyvének fülszövegében szerepelnek. Mindezen szöveg egy nyilatkozat részét képezi, melynek tárgya „cselekményismertetés”, bizonyos Grabancosné Anonimusz Mária tollából.
A szerzővel, és a könyv illusztrációit készítő Merényi Dániellel – a Napirajz alkotójával – Gerner András beszélgetett Pécsett, a Szobában, november huszonnegyedike késő esti óráiban. A programon közreműködött Kiss Ágnes, aki a regényből részleteket olvasott fel.
A regény és az est hangulatának hatására jelen tudósítás is talán komolytalannak tűnhet. Különösen, ha felfedem azt, hogy a beszélgetésen elhangzó mondatok közül egyszer csak előbukkant maga Oroszlán György, azaz Sergio Leone is. Ezért, s hogy a Szoba hollétével kapcsolatosan esetlegesen megfogalmazódó kérdésre választ adjak, jelzem, hogy a tudósítás nem abszurd cikk, hanem valós eseményről, létező könyvről szól, a Szoba pedig népszerű vendéglátóipari egység, közösségi tér, egy Pécs belvárosában található épület emeleti lakásában.
A beszélgetés során bepillantást kaphattunk a rendkívül jó riportalany Orosdy Dánieltől a könyv írásának műhelytitkaiba. Örkény István, Kurt Vonnegut, Franz Kafka és Rejtő Jenő művei gyakorolták a legnagyobb hatást a szerzőre, de természetesen nem csak az irodalmi históriák, hanem a mai valóság is bőségesen szolgáltat abszurd történetet. A szerző egy példát emelt ki közülük: a néhány évvel ezelőtt, negyvenmillió forintos pályázati támogatás segítségével megépített 40 centiméter magas kilátótorony esetét. Orosdy Dániel művészi tehetségének épüléséhez a korábban említett szerzők és műveik mellett a filmművészet is bőséges építőanyagot szolgáltatott. Legfőképpen Jíri Menzel és Milos Forman filmjei, közülük különösen a Tűz van, babám; a Monty Python csoport alkotásai, vagy Altman Rövidre vágva című filmje.
Mindezekből, és az idézett fülszövegből nem túl nehéz kikövetkeztetni, hogy a könyv nem egy szokványos elbeszélő stílusban megírt, előre kiszámítható módon fejlődő történetet tartalmaz. Valami egészen mást, amely alapját talán az jelenti, hogy a szerző a széleskörű irodalmi és filmtörténeti ismeretanyaga mellett az életet, a mai magyar vidéki valóságot fonákjáról is, az átlagos szemlélőhöz képest más szemmel, más frekvenciákra hangolt antennákkal, szokatlan összefüggésrendszerben figyeli meg, majd mindezen megfigyeléseit remek érzékkel építi be a történetbe – avagy megfordítva: az építőelemek jó érzékkel egymás mellé helyezve adják ki magát a történetet. A sárványhahotai történések befogadását segítik Merényi Dániel rajzai, melyek a szerző szándéka szerint illusztrációként szerepelnek a könyvben, a rajzok célja még véletlenül sem az, hogy elvigyék a gondolatokat más irányba. Nos, ezt a „kérést” nehéz teljesíteni…
Végezetül lássuk a szerzők bemutatását!
A könyv írója, Orosdy Dániel 1980-ban született Pécsett, ami – lássuk be – eleve komoly hiba, legalábbis az eladások szempontjából biztosan (Marosvásárhely és Budapest mostanában csaknem lekörözhetetlen). Világéletében az irodalom, zene, film és általában a művészetek érdekelték, ennek megfelelően a jogi egyetemet végezte el 2003-ban. Több tucatnyi filmes témájú esszét és kritikát publikált, többek között a Filmvilágban, a Filmvilág blogon, valamint a Mozinetben, ahol ő volt a Director’s Cut rovat vezetője is. Két és fél éven át oktatta a Filmkritika tantárgyat a Pécsi Tudományegyetem Bölcsésztudományi karán. Két esszét írt a Grindhouse – A filmtörténet tiltott korszaka című kötetbe, szerkesztője volt többek között Az 501 legfontosabb film, amit mindenképpen látnod kell és LOST – Az eltűntek krónikája című köteteknek. A Halott ügyek az első nyomtatásban megjelenő regénye. Furcsának találja, ha valaki önmagáról ír egyes szám harmadik személyben, de úgy véli, ezt is meg lehet szokni, mint bármit, kivéve talán a sznobok rosszindulatát és Marty Feldman tekintetét. Kicsit tud basszusgitározni, rajzolni viszont egyáltalán nem. Nem tart állatokat, de állat már tartotta őt (egy ló, a hátán, egyszer). Erősen őszül, ami csak azért nem zavarja különösebben, mert kopaszodik is. (Forrás: http://danielorosdy.blog.hu)
A könyv illusztrációit készítő Merényi Dániel, művésznevén Grafitember 1977-ben született, reklámgrafikus, képregényrajzoló, a Napirajz c. webképregény szerzője. Egy időben Magyarországon, majd Milánóban volt reklámszakember. A képregényei saját bevallása szerint unalmas értekezleteken születtek meg, és saját maga szórakoztatását szolgálták, majd ezeket 2005-ben feltette blogjára, a napirajz.hu-ra, s egyhamar komoly rajongói bázisa jött létre. A webképregény képsorai hétköznapi esteket, eseményeket figuráznak ki ironikus és szatirikus formában, igen gyakran közönséges, erőszakos vagy erotikus módon. A sorozatnak népszerűsége folytán eddig négy nyomtatott gyűjteménykötete is megjelent, 2007 és 2010 között. (Forrás: http://hu.wikipedia.org)
Hozzászólások