Békés megyéből, Gyuláról mentünk, kardiológus és reumatológus szakorvos javaslatára, magas vérnyomás, keringési zavar, kezdődő csontritkulás problémával Mátraderecskére, ahol gyógyulásunkat remélve a Mofetta szolgáltatásait szeretnénk igénybe venni.
5. nap
Gyetvai Gyula, igazgató-főorvos német újságíróknak mutatja be a mofettát
Este, háromnegyed tíz. Miután megvolt az esti gyógyszerosztás, fürdés, írok egy pár sort. Nem leszek túl hosszú.
Ma is esett, de délben azért tudtam fotózni az esőszünetben.
Doppler vizsgálaton voltunk, az intézet igazgató-főorvosa javaslatára, hogy megtudjuk, milyen állapotban vannak az ereink, nincs-e érszűkület a lábunkban. A doktornő, akit a falusiak nagy szeretettel emlegetnek, nagy türelemmel és precizitással végzi az amúgy nem túl szórakoztató vizsgálatot. A végén tájékoztat az eredményről, amire mi fellélegzünk, nagyobb probléma még nincs.
A folyosón sokan várnak még vizsgálatokra, vannak új betegek is. Találkozunk otthoniakkal is, természetesen beszédbe elegyedünk. Az egyik ismerősünknek pár méter után meg kell állnia, nagyon fáj a lába, igen nagyfokú érszűkülete van. Őt és társait, a Mofetta, ingyenes szolgáltatásaként a szállásról ide és vissza mikrobusz szállítja. Ajánljuk nekik, a mi jó tapasztalatunk után a gyógytornát is, mert így komplett az egész. Otthon nem fognak ránk ismerni, olyan fittek és fiatalosak leszünk!
Szőttesek a mofetta épületének galériáján - középen a palóc tulipán, fából
Kihasználtuk a délutáni viszonylagos jó időt, felkerestük a Népművészeti Házat, amit az óvoda egyik dolgozójának közbenjárásával tudtunk kivitelezni. Megint egy segítőkész ember! Miután az ügyeletes délutáni „zuhancs” megszűnt, elsétáltunk az amúgy Turisztikai Információs Központnak is számító házhoz. Derecske központjában van, a vendégek könnyen megtalálhatják. A hölgy, aki részletesen megmutatott mindent, kedvesen fogadta a messziről jötteket, még a szövőgéphez is beült, hogy működés közben is láthassuk. Villámgyorsan siklott a vetélő jobbra-balra, alig tudtuk szemmel követni. Sok érdekeset tudtunk meg erről a szakmáról, amiről eddig sejtelmünk se volt. Most is szőnek a falubeli idős asszonyok vásznakat, és az iskolásokat is tanítják fonni, szőni, itt a Népművészeti Házban.
Megcsodáltuk a vászon terítőket, a hímzett textíliákat,a lenvászonból készült modern népviseleti ruhákat, használati tárgyakat, kerámiákat.
Volt szerencsénk egy teljesen berendezett palóc szobát is megnézni. A szép régi bútorokat, terítőket, hímzett palóc népviseletet elnézegettük volna még órákig.
Szép és hasznos délután volt, minden erre járónak jó szívvel tudom ajánlani, térjen be és gyönyörködjön a látnivalókban.
Ismét zuhog. J. újságot, én Heves megyei útikönyvet olvasok. Közben telefonok otthonról. Tervezzük a következő délutánt.
6. nap
Pihenőkert a "házunknál"
Ma szép, napsütéses idő volt. No, azért néha villámlott és morgott az ég! Csak úgy, figyelmeztetőül.
Délelőtt a szokásos program, délutáné pedig a pihenés. Kint ültem a gyönyörű díszkertben, olvasgattam, hallgattam a madarak énekét, miközben élveztem a csendet, a nyugalmat. Ez aztán a háborítatlan üdülés!
J. két óra hosszát szunyált. Ezt teszi a mofi, a sok gyaloglás, a hegyi levegő!
Egyébként én nehezen rázódom bele a napi kezelésbe, ma is elég volt öt perc, feljöttem a „kráterből”. Holnap, a főorvos úr javaslatára, előbb állni fogok, majd magasra ülök, és a nyitott ablakhoz. Remélem, így menni fog a dolog. A csoportos egyórás tornát nagyon élvezem, ha nem lenne, már hiányozna.
A templom hátterében a Kékestető, a templom sarkánál pedig a "házunk"
A korai vacsora után a katolikus templomot nézzük meg, ami tőlünk egy lépésre van. Állítólag valamikor régen a ferenceseké volt. Megvártuk a mise végét, hogy ne zavarjunk, és utána bementünk a már sötétbe borult templomba. Nem egészen így terveztük! Szerettünk volna kicsit körülnézni belül is. Láss csodát! A már jó ismerős harangozó hölgy csak nekünk, kivilágította újra a templomot!! Ezután mesélt a templomról, a freskókról, ami bibliai történetek sorát ábrázolja. Ma egy pap látja el a szolgálatot 4 településen, alig győz mindenütt helytállni. Nagyon szép a templom, kívül-belül. Rengeteg fehér virág díszíti, ritkán lehet templomokban ilyen sok virágot látni. A bejárat felett kicsi orgona, a mennyezetről szép csillár lóg.
Megköszönve az idegenvezetést, a „dollártelep” ( a falubeliek így mondják) felé vesszük utunkat. Emeletes villák sorakoznak több utcán keresztül. Derecske egyik legmagasabb pontján helyezkedik el ez a rész. Találtunk egy nagyon jól kinéző borozót, veszünk is egy-egy csokit, mivel az ivást nem pártoljuk. A kertjébe egy csodálatosan szép székelykapun keresztül jutunk be, a fa asztalok mellett néhány vendég iszogat, töltik az időt. Az utcán pedig ötletes, változatosan elhelyezett növények, tarka virágok. Kattog is a fényképező!
A "dollártelep" egyik utcája, háttérben a Mátra északi oldalával
Gyönyörködtünk még a panorámában, amiből sosem elég, leereszkedtünk a falu közepébe, „átkeltünk” az Almáskút patakon, amiben csendesen folydogált a víz. A magasabb helyekről ide folyik az esővíz is az elvezető csatornákon keresztül. A házaknál nagyon ügyesen gondoskodnak róla, hogy az udvarokban ne álljon meg a víz.
Alig-alig haladunk, lépten-nyomon megállítanak, beszélgetnek velünk a falu asszonyai, ajánlják mit nézzünk még meg.
Így azután kellemesen elfáradva, az esőt megúszva (ez ám nem semmi!) érkezünk haza. Úgy elalszunk, hogy egyikőnket sem kell ringatni.
(folytatjuk)
(A szerző felvételei)
Hozzászólások