Natúr vadászkürtöt megszólalni több évtizede hallottam először, egy német vendég kezében. Már akkor felkeltette érdeklődésemet a csillogó-villogó, formás kis hangszer, amelyről „hiányoztak” a rézfúvósoknál megszokott billentyűk, mégis remek dallamokat lehetett kicsalni belőle. Később egykori egyesületünk, a néhai Pécsváradi Zengő Vadásztársaság téli hajtásain is felhangzott a kürtszó, Gáspár Géza barátunk jóvoltából. Azóta sokat – jelen vonatkozásban jó értelemben – változott a világ. Agyaki Gábor – akit utóbb a három éve hivatalosan is létrejött Magyar Vadászkürt Egylet elnökévé választottunk – elhatározta, hogy feltámasztja több mint fél évszázados Csipkerózsika-állapotából a magyar vadászkürtös hagyományokat, széles körben népszerűsíti a főként nyugati és északi szomszédainknál nagy tiszteletnek örvendő kultuszt.
A szükséges háttérbázis megteremtése céljából Agyaki Gábor kürtös-tanfolyamot szervezett a Mecsekben, gyönyörű természeti környezetben található Kövestető Panzióban. Az érdeklődés a vártnál nagyobb volt, s napjainkra, az immáron tizenkettedik turnusra sem veszített látogatottságából. Az innen kirajzó újoncokból és haladókból sorra alakultak, alakulnak az együttesek, amelyek számára minősítőket, szereplési lehetőségeket biztosítanak.
Elsőként a Baranya Vadászkürt Együttes alakult meg 1996-ban. Alapító tagjai Agyaki Gábor, Gáspár Géza, Jung Jenő, Korb Zoltán és Rakovics Róbert voltak. Utóbbi halálát követően helyét Egle Zoltán foglalta el. Munkájukban jelentős előrelépést jelentett szerencsés találkozásuk Kircsi Lászlóval, a Pécsi Zenekonzervatórium művész-tanárával, aki remek érzékű zeneszerzőnek is bizonyult. Művei révén az együttes által megszólaltatott, kizárólag német szignálokból álló repertoár valódi magyar fanfárokkal bővült, majd a szerző tollából nem sokkal később megszületett a már határainkon túl is ismertté vált öttételes Hubertus Mise. Ősbemutatójára Szőcsénypusztán, a Somogy megyei vadásznapon került sor. Azóta számos helyen felcsendült hivatalos egyházi szertartás kísérőzenéjeként, többek között két alkalommal Várpalotán, a Vadászati Kultúra Napján, szintén két alkalommal Bólyban a Szent Hubertus napi rendezvények keretében, ugyancsak kétszer Bátán, valamint a szálkai országos szarvas-nyitányon.
A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány név a csapat „polgári” fellépéseinek helyszínválasztékából: Budapest – Vajdahunyad vára, Budapest – Fe-Ho-Va, Ópusztaszer – hivatásos vadászok országos versenye. Évenkénti meghívottjai a Szentlőrinci Gazdanapoknak és a Kaszó Kupa Vérebversenynek, s jelen vannak országos hírű vadászatokon (Karapancsán, Hódmezővásárhelyen stb.) is.
Időközben nem csak népszerűségük, sikereik mértéke és repertoárjuk terjedelme, változatossága növekedett, hanem létszámuk is. Jelenleg az együttesnek tizenkét aktív – köztük három hölgy – és két tiszteletbeli tagja van. Próbáikat heti rendszerességgel Martonfán, a Karasica Völgye Vadásztársaság központjában tartják. A csapat valamennyi tagja vadász.
A nagy érdeklődésre való tekintettel két CD-lemezük készült. Az első „Vadászüdv”, a második „Hubertus Mise” címmel jelent meg. „Szóljon a vadászkürt” címmel kottagyűjteményt is kiadtak, támogatva az utóbb alakult együttesek fejlődését.
A baranyaiak jó híre külföldre is eljutott; meghívásos alapon Horvátországban és Franciaországban is bemutathatták tudásukat, egy Magyarországon vendégeskedő olasz vadász pedig Bassanoba, felavatandó új szállodájának megnyitó ünnepségére hívta meg őket, vállalva minden kiadásukat.
2007-ben az együttes tagjai úgy döntöttek, hogy eljött az ideje hivatalos nemzetközi megmérettetésüknek. Nagy szorgalommal és nem csekély izgalommal készültek az ausztriai Szent Flóriánban megrendezett minősítőre. A remek akusztikájú természetes színpadon – ahol korábban soha nem léptek fel magyar kürtösök – nyolcvanhat osztrák, német, francia, cseh és lengyel együttes mezőnyében (amelyek közül tizennyolcan kaptak minősítést) a baranyaiak „Ezüst Diploma” fokozatot értek el.
A siker nem kápráztatta el, hanem további munkára, újabb bizonyításra sarkallta őket. Így jutottak el idén júniusban Ausztria Stájer tartományába, Mühlzurschlag városába, ahonnan már „aranyosan” csillogó éremmel tértek haza. Feltehetően ugyanilyen eredményt értek volna el egy héttel később a csehországi Hlubokában is, ott azonban utolsó pillanatban derült ki: a résztvevő együtteseket – a nagy összegű nevezési díj ellenére – csak bemutatóra kérik fel, minősítés nem lesz. A csalódást okozó bejelentésért azonban bőséggel kárpótolta kürtöseinket az egyébként rendkívül kritikus cseh közönség vastapsa, harsány brávózása, füttyögetése.
A Baranya Vadászkürt Együttes munkája, sikereinek sorozata nem kerülte el a hazai vadászati kultúra hivatalos szerveinek figyelmét sem. Az idei Vadászati Kultúra Napján Várpalotán a csapat tagjai átvehették a legmagasabb magyar vadászati kulturális kitüntetést, a Szent Hubertus Kereszt gyémánt fokozatát. A szakemberekből és érdeklődőkből álló népes közönség egyöntetű véleménye alapján az elismerés méltó helyre került. Mert mi sem természetesebb, mint hogy a kitüntetettek emlékezetes bemutatót is tartottak, előbb a szabadtéri színpadon, később a Thúry vár falán felsorakozva. És akik hallották leginkább az orgonáéra hasonló, remek hangzásukat, amelyet a parforce kürtök jelentős aránya tesz még teltebbé, tömörebbé, azok minden bizonnyal megkedvelték és a jövőben tisztelni fogják a natúr vadászkürtös muzsikát.
Mindannyiunk nevében gratulálok a Baranya Vadászkürt Együttesnek; további szép sikereket, nyomdokaikba felsorakozó sok méltó utódot, lelkes követőt és tisztelőt kívánok!
Hozzászólások