Vadászat

Az öreg Lada Niva lassan haladt a jól ismert úton. Talán már magától odatalált volna a csereskishalmi vadászházhoz, annyira jól ismerte Péter szándékát és gondolatait. Tizenkét éve jártak vadászni, és sohasem hagyták cserben egymást.

A téli hónapokban szokatlanul kellemes tavaszi időjárás, és ragyogó napsütés fogadott Alsónánán, Tolna megye hangulatos kis falujában. Harmadik éve készültem arra, hogy Attila meghívásának eleget tudjak tenni, de mindig közbejött valami.

Hideg januári napok köszöntöttek a Bakonyra. A hó nem volt nagy, az utakat már gondosan megtisztították. A kertek, a földek és az erdő vékony fehér takaróba burkolózott az időnként megerősödő északi szél jeges lehelete elől. Az erdei állatok kevés élelmet találtak a fák között, ezért gyakran kimerészkedtek a vetésekre, és a hó alól próbálták kikaparni az ősszel elvetett magok gyenge hajtásait.

A fény már legyőzte a sötétséget, de a nap sugarai még gyengék voltak ahhoz, hogy a köd felett is diadalmaskodjanak. Nem volt szép a reggel, a tejfehér pára mindent beborított, a látótávolság alig haladta meg a harminc métert. Zoltán még teljes sötétségben ült fel a magaslesre, amely az erdő és a repcetábla közötti földút szélén állt. Jól ismerte, és szerette ezt a helyet. Kedvező körülmények között előre és jobbra messze beláthatta a dimbes-dombos területet.

Császár Pista kemény nap után kopogtatott be nagyapjáék ajtaján. A konyhában nagyanyját találta:
– Csókolom mamikám! Farkaséhes vagyok, nagyon nehéz és hosszú napunk volt. Még a „balázsolást” is gyakorolnunk kellett Mari nénivel, de annak örülök végül is, mert januárban Dorogra megyünk bemutatni – mondta a hatodikos fiú és táskáját a támlás heverőre helyezte.
– A balázsjárást tanuljátok, hát az nagyon szép lehet.

A pozsonyi Hét című kulturális lap főszerkesztő-helyettese, Ozsvald Árpád a kilencvenes évek elején megkért, hogy a lap nyelvművelő rovatába írjak néhány fejezetet a szlovákiai magyar […]

„Isten tartsa meg nekünk a vadászást nyugalomban és békességben és áldja meg minden jámbor vadászt szerencsével és megbecsüléssel minden ösvényen és útján.” (Sinapius János: Kis […]